Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)
Géczi Lajos: Csanád megye igazgatásának átszervezése a neoabszolutizmus első éveiben (1849–1854)
szomszédos megyékben állomásozó orosz és osztrák csapatokat. Szeptember elején a kerületi főbiztos a császári seregek felszerelésének a szállítására naponta 100 kocsi Szegedre küldését rendelte el.21 Ezt Temesváry István királyi biztos okt. 8-án heti 40 kocsira szállította le.22 A Szegeden lévő katonaság lovai számára is kellett a megyének takarmányt szállítani, okt. 4-től 50 mázsa szénát és 25 mázsa szalmát.23 24 Az erre vonatkozó rendelkezést csak december 25-én oldotta fel Szabó László főbiztosi irodaigazgató. Temesváry, Gyulai Gaál Eduárd kerületi főbiztos utasítására, elrendelte, hogy Szent Lászlóról (Csongrád m.) október 10—11-én búzát és zabot kell szállítani Nagyváradra. Ehhez összesen 200 kocsi szükséges. A zsákokat és a ponyvákat a fuvarosoknak kellett vinni.21 A szekerek állandóan úton voltak Szeged, Arad illetve Békés és Csongrád megyék között. Az is előfordult, hogy a Szegedre tartó szekereket a császári tisztek útközben feltartóztatták és teljesen más munkára kényszerítették a fogatosokat.25 A fuvarozások még novemberben és decemberben is folytatódtak. Az egyes helységekre nézve nagy terhet jelentett a beszállásolt katonaság eltartása. Tótkomlóson például szeptembertől 1120 katonát és 230 lovat kellett elszállásolni és eltartani.26 A megye lakosságának ezen kívül még külön élelemmel is szolgálnia kellett a katonaságot. Augusztus végén a kerületi főbiztos 50 000 kenyér kisütését rendelte el. Később ezt a számot 20 000-re módosították, amelyet el is szállítottak az 1. cs. kir. hadtest részére. A 30 000 majdnem ehetetlen kenyeret a szegények között osztották szét kevés pénzért vagy ingyen.27 Súlyosbította a helyzetet, hogy a lakosság megterhelése a betakarítási munkálatok idejére esett. A férfiak egy része még nem tért haza (fogság, bújdosás). Az alispán hiába kért felmentést a fuvarozás alól, a királyi biztos nem adta meg.28 Ilyen körülmények között sokan megtagadták a fogatot és a beszolgáltatást, a rekviráló szolga- bírákat pedig akadályozták munkájuk végzésében. A palotai szolgabíró októberben fegyveres erőt kért, mert a pusztai bérlők és birtokosok nem adtak fogatot, szénát és szalmát „..., mert ők magukra ilyféle terheket nem vállalnak, helyettük pedig a köz- lakosokbul fogadni nem lehet, mert némely része a kocsiknak most is Szegeden van, a kukoricát pedig most törik,...”.29 A rengeteg rekvirálás miatt nem lehetett eladni, vagy ha volt is eladni való árujuk, a pénzhiány miatt nem volt, aki vásároljon. A pénzhiány még érzékenyebben érintette a lakosságot, mint a katonai beszolgáltatások. Az osztrák pénzt kereskedők és ügynökök vásárolták össze,30 a Kossuth-bankókat pedig az új rendszer hivatalnokai szedették be. Ebből 1850. március végéig 231 982 forintot szedtek be a megyében.31 A megye pénztárában sem maradt pénz, s ezért az alispán augusztus végén a kerületi főbiztostól 2000 ezüstforint kiutalását kérte a makói sóhivatalból. Az összeget a tisztviselők, szolgák valamint a betegápolók részére kérte. A főbiztos az összeget kiutalta.32 Október elején azonban már ismét üres volt a megyei pénztár. Ugyancsak augusztus végén Posonyi Ferenc alispán 30 mázsa sót kért kiutalni a községek számára 21 CsroL Csanád megye kormányzó alispánjának iratai (továbbiakban Cs. al.) 29/1849. jkv. sz. 22 Uo. 166/1849. 23 Uo. 121/1849. 24 Uo. 122/1849. 26 Uo. 87/1849. 26 Uo. 92/1849. 27 Uo. 50/1849. 28 Uo. 87, 104/1849. 22 Uo. 168/1849. 30 Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár. Budapest, 1965. 272. old. « OL D 82, 2125/1850. 22 CsmL. Cs. al. 15/1849. 66
