Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)
Géczi Lajos: Csanád megye igazgatásának átszervezése a neoabszolutizmus első éveiben (1849–1854)
későbbi térítés mellett.33 Geringer Károly császári biztos szeptember 6-án elrendelte, hogy a pénzhiány miatt a sót hitelbe adják a községeknek, azzal a megjegyzéssel, hogy illően el kell osztani, a kereskedés tilos.34 November 6-án a főadószedő a megye szükségeinek fedezésére legfelsőbb helyről kamat nélkül kölcsönzött 10 000 ezüstforintot vett fel a szegedi sóhivatalból. Makó részére Geringer utalt ki 4000 pengőforintot november 8-án.35 A pénzhiány azonban ennek ellenére sem szűnt meg, s nem rendezték a tisztviselők fizetését sem. November 15-én a megyei főorvos az orvosok fizetésének mielőbbi rendezését kérte, mivel „a pénzhiányban szenvedő nép az orvosi fáradozást nem fizeti”.36 November 20-án a megyei tisztviselők jelentették a főbiztosnak, hogy még nem kaptak fizetést. A főbiztos elrendelte az 1837. évi béreknek megfelelő összeg kifizetését.37 A fizetések rendezésére azonban csak később került sor, sőt Posonyi 1850 májusáig sem kapta meg fizetését.38 1850 márciusában a tótkomlósi járás szolgabírája azt jelentette, hogy a lakosság a pénztelenség miatt ingerült, sem a rekvirálások, sem a Kossuth-bankók nem lettek még megtérítve.39 Ilyen körülmények között látott hozzá az új tisztikar a megyei igazgatás megszervezéséhez, a helyzet rendezéséhez. CSANÁD MEGYE KÖZIGAZGATÁSA 1849—1854 1849 tavaszán-nyarán a hadi és politikai események alakulása folytán Bécsben döntöttek Magyarország további sorsáról. Az osztrák udvari körök véleménye szerint Magyarország a Függetlenségi Nyilatkozattal eljátszotta esélyét arra, hogy az országra az alkotmányt alkalmazzák. Az udvari körök véleményét június 2-án Schwarzenberg terjesztette az uralkodó elé. Véleménye szerint az országot még a szabadságharc leverése után is, hosszabb ideig katonai kormányzat alatt kell tartani, egészen addig, amíg az új rendszer meg nem erősödött s a lakosság hangulata nem nyújt kellő biztosítékot újabb felkelések ellen. Rendeltetését három pontban foglalta össze: 1. a forradalom elfojtása és a birodalom egységét veszélyeztető intézmények felszámolása; 2. a korona tekintélyének helyreállítása és javainak visszajuttatása; 3. mindazon intézkedések végrehajtása, amelyek a nemzetiségek egyenjogúságának biztosításához, továbbá ahhoz szükségesek, hogy az új államrend — az ország szokásainak és hagyományainak lehető kímélésével — bevezethető legyen. Javasolta a császárnak, hogy a katonai parancsnok mellé nevezzenek ki egy személyt a polgári igazgatás vezetésére. A császár a javaslatot elfogadva 1849. június 4-én báró Geringer Károly belügyminisztériumi tanácsost polgári ügyekben meghatalmazott császári biztossá nevezte ki.40 Ettől kezdve az ország igazgatásának történetében új korszak kezdődött. A császári csapatok előrenyomulása során az osztrák hadvezetés a megszállt területek közigazgatásának irányítására egy-két megye vagy város élére királyi biztosokat nevezett ki (Havas József, báró Majthényi László, gróf Cziráky János stb.). 83 Uo. 125/1849. 34 Uo. 39/1849. 36 CsmL CsMh. 187/1849. jkv. sz., 308/1849. 39 Uo. 189/1849. 37 Uo. 291/1849. 38 Uo. 1879/1851. 38 Uo. 1292/1850. 40 Sashegyi i. m. 28—30. old. 67
