Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)
G. Tóth Ilona: Csanád megye igazgatása (1860–1867)
megszűnt a nép kizárólagos adózási, katonaállítási, katonatartási és közmunka terhe; közigazgatásilag is mindenki egyenlő jogokat élvez, elöljáróit, képviselőit maga választja, ezek által befolyása van a megyei életre, törvényes bíróit is maga választja. Ezért nincs szükség a Helytartótanács jóváhagyására a megyei költségvetés kérdésében. Azonban, ha a bizottmány „tájékoztatni” akarja a Helytartótanácsot, javaslata a következő: a közigazgatási költségvetés; a polgári és fenyítő törvényszékek rendezésére, a fogházak fenntartására, a megyei igazgatásra vonatkozó költségvetés felterjesztendő. Ebben utalni kell arra, hogy a régi fizetéses táblabírák helyett 2 rendszeresített törvényszéki bírót — egy harmadikat a telekkönyvek vitelére —, és 16 tiszteletbeli törvényszéki bírót neveztek ki, akik 5 ft. napidíj mellett akkor vesznek részt a törvénykezésben, ha a rendes törvényszéki bírók más munkálattal vannak elfoglalva. A fogházak fenntartására évente 8 ezer ft. szükséges, mivel a rabok száma 80— 120 között mozog. A tisztviselők fizetésével kapcsolatban azt tartják szükségesnek megírni, hogy a fizetéseket teljes közgyűlés állapította meg, különben is mérsékeltek. A fizetések ügyében egyébként az országgyűlésnek kell határoznia. Csanád megye ezentúl nem tart igényt az országos alapból előlegezett fizetés kiutalásokra.100 Ilyen értelmű válasz küldését az tette lehetővé, hogy a megyében júniusban megkezdődött a háziadó beszedése. Azonban ez is összeütközésre adott alkalmat. A bat- tonyai szolgabíró jelentése szerint a pécskai tiszttartóság kijelentette, hogy mivel a megyék szükségleteire a cs. kir. pénztárak előleget utalványoztak, külön honi adó fizetésére „fel nem hatalmaztatik.” A bizottmány kijelentette, hogy nem ismeri el a bécsi Osztrák Nemzeti Bankot, mint a magyar királyi javak birtokosát, sem azt nem tűri, hogy a bécsi kormány a magyar állami javakkal saját tetszése szerint rendelkezzen, ezért ünnepélyes óvását jegyzőkönyvébe iktatja. Figyelmeztették a pécskai uradalmat, hogy a háziadót behajtják, ha kell, végrehajtás útján is; a felvett előleget pedig beszámítják a háziadóba.101 A háziadó beszedésének elkezdését jelentette a nagylaki, palotai szolgabíró, és Makó város polgármestere is.102 Augusztus 5-én az alispán jelentést mutatott be a bizottmánynak a megye állapotáról: e szerint a megyei háziadó fizetése folyamatos, a községek már majdnem a felét, Makó város 1/6-od részét fizette be. A községek többet is befizettek volna, ha az egyenes adót katonai behajtással el nem szállították volna.103 Ugyancsak az augusztusi ülésen jelentette a bizottmánynak a küldöttség elnöke, hogy a közmunkát kivetették.104 Augusztus 8-án Katona Antal palotai szolgabíró jelentette, hogy a községek adójuk nagyobb részét befizették, sőt olyan község is van, amely már a teljes mennyiséget lerótta; egyedül a közbirtokosság az, amely eddig szinte semmit sem fizetett. A mezőhegyesi mén tenyésztő intézet azt jelentette, hogy az 1861. évi adótartozását a battonyai cs. kir. adóhivatalba fizette be. A bizottmány határozatában kimondta, hogy a méntenyésztő intézet által az adóhivatalba befizetett összeget, a 25 ezer ft. előleg visszafizetésekor, levonja.105 Makó város polgármestere arról számolt be, hogy a háziadót kivetette, az adókönyveket kiosztotta, a lakosság lassan fizeti is az adót, de a behajtó katonaság minden pénzüket elvitte, másrészt a lakosság arat, a további adófizetést az aratás befejezése után folytatja. Azonban házi pénztárból 1500 ft-ot 100 Uo. 1487/1861. jkv. sz. 101 Uo. 1227/1861. jkv. sz. 102 Uo. 1228—1230/1861. jkv. sz. 103 Uo. 1362/1861. jkv. sz. 104 1537/1861. jkv. sz. 105 Uo. 1552—1554/1861. jkv. sz. 142
