Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)

G. Tóth Ilona: Csanád megye igazgatása (1860–1867)

Ugyancsak a májusi ülésen került napirendre a Helytartótanács válasza a csendőrök eltávolítását kérő feliratra, melyben a Helytartótanács azt kérte, az országgyűlés intézkedéséig nyugodjon bele a megye az uralkodó döntésébe.61 * * 64

Megtörtént a megyei karhatalom felfegyverzése is. A csendlegények felszerelését korábban a községektől kapott lőfegyverekkel oldották meg, ezek azonban nem voltak megfelelőek, s így májusban a megye 18 karabélyt és 36 pisztolyt vásárolt részükre.65

Július 2-án a nagylaki csendbiztos a csendlegények számának legalább 6-ra emelését és fizetésemelést kért.66 Ugyanekkor a palotai járás községei azt kérték, hogy a palotai járásba legalább egy csendbiztost és 6 csendlegényt biztosítson a megye.67 A kérést augusztusi ülésén tárgyalta a bizottmány, és a palotai járásba megszavazta a csendbiztosi állást, a meglevő 5 csendlegény mellé pedig még 2 ilyen állást engedélyezett. A nagylaki kérést viszont elutasította a bizottmány, kijelentvén, Nagylakon elég a 3 csendlegény, fizetésemelésről pedig ebben a válságos helyzetben nem lehet szó.68

Szeptemberi ülésén a bizottmány elfogadta Győr megye javaslatát, és utasította a járásbelieket, írják össze az ausztriai hadseregben szolgáló katonák számát, az ezred megnevezésével, s küldjék meg a Tudományos Akadémiának.69

Makó város nevében kérte a megye a Helytartótanácstól, hogy a megyében állomásozó katonákat aránylagosan osszák fel, ne csak Makó viselje ennek terheit. A Helytartótanács közölte az alispánnal, hogy a kérésnek „katonai szempontból hely nem adatott.” Indoklásul arra utalt, hogy Makón több év óta nem tanyázott katonaság, s az 1860. októberben odarendelt lovassági századon kívül, melyet most adóbehajtásra küldtek ki, csak egy tiszt és 40 csendőr tartózkodik Makón, a város nagyságához s vagyoni helyzetéhez képest nem tarthatja túlterheltnek magát még akkor sem, ha a lovassági század az adóbehajtás után visszatér Makóra.70

Korábban említettük, hogy Csanád megye is engedélyezte a házasságkötést hatósági engedély nélkül. Olyan nagy számban történt azonban a házassági engedély kérés, hogy az alispán október 11-én felhívta a szolgabírókat, ezután a házassági engedély kéréséhez 20 éven felüliek esetében mellékeljenek egy elöljárósági bizonyítványt, feltüntetve a családtagok számát és az életkorukat; 20 év alattiak esetében arról is bizonyítványt kért kiállítani, hogy a házasulandó a család fenntartásához szükséges testi és szellemi erőben van-e. A szolgabírók kötelességévé tette a népet felvilágosítani arról, hogy az alispáni házassági engedély egymaga a netalán még bekövetkezhető katonai újoncozás alkalmával a kötelezettség alóli felmentésre senkinek nem szolgálhat alapul.71

Az októberi bizottmányi ülésen tárgyalták a Helytartótanácsnak a Honvédegyletek működését betiltó rendeletét. Emberiességi szempontokra hivatkozva szegültek szembe s bélyegezték meg az intézkedést, kijelentve, hogy a rokkantak, özvegyeik és árváik segélyezésére alakult egyletek nem az „állam károsítására” jöttek létre.72

61 Uo. 690/1861. jkv. sz.

63 Uo. 800/1861. jkv. sz.

66 Uo. 1324/1861. jkv. sz.

67 Uo. 1325/1861. jkv. sz.

68 Uo. 1482/1861. jkv. sz.

08 Uo. 1785/1861. jkv. sz.

70 CsmL Csm. al. 834/1861. sz.

71 Uo. 638/1861. sz.

72 Csm. Biz. 1835/1861. jkv. sz.

138