Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)

Labádi Lajos: Csongrád megye neoabszolutista közigazgatásának kialakítása (1849–1854)

Károlyt a polgári ügyek vezetésével megbízott császári biztosnak. Geringer révén az osztrák minisztertanács közvetlen befolyást nyert a magyarországi ügyek intézésére. Kezdetét vehette a birodalmi centralizmus kiépítése, melynek nem titkolt célja volt Magyarországnak a Habsburg-birodalomba való teljes beolvasztása.3

Haynau magyarországi színrelépésekor már nem léteztek a Windischgrätz által kialakított katonai kerületek. Újak létrehozására a nyári hadműveletekkel párhuzamosan került sor. Az 1849 augusztusában szervezett 9 katonai kerületbó'l 7 esett a szűkén vett Magyarország területére. Mindegyik élére katonai parancsnokokat neveztek ki.4 Geringer teljhatalmú polgári biztos a 9 katonai kerületen belül 14 polgári kerületet alakított ki. Egy-egy polgári kerületbe átlagosan 3—5 megyét vont össze. A polgári kerületek élére kerületi főbiztosokat nevezett ki. A kerületi főbiztosok — mint a polgári közigazgatás irányítói — polgári ügyekben a teljhatalmú császári biztos alá és a területileg illetékes katonai kerület parancsnoka mellé voltak rendelve. Az egyes megyék élére kinevezett cs. kir. kormánybiztosok kerültek.5

A felvázolt elvek szerinti szervezésre Csongrád megyében csak 1849 augusztusában, a megye katonai megszállása után kerülhetett sor. Mint ismert, a túrái ütközet után (1849. júl. 20.) Perczel Mór csapatai Szegedig vonultak vissza. Ezzel szabaddá vált az út Haynau előtt a Duna—Tisza közén. Csapatai július 25-én már Kecskeméten táboroztak. A fősereg a Duna—Tisza közén folytatta útját Szeged felé. Egy kisebb seregtest Alpárnál átkelt a Tiszán, s a bal parton nyomult előre. Augusztus 2-án elérték Szentest, 3-án Hódmezővásárhelyt. Ugyanezekben a napokban a fősereg már bevonult Szegedre. Ezzel Csongrád megye katonai megszállása megtörtént.

A kialakult gyakorlatnak megfelelően nyomban intézkedéseket tettek a megszállt terület polgári közigazgatásának megszervezésére. Gróf Cziráky János — a 4. hadosztály hadbiztosa — már augusztus 2-án kinevezte Csongrád megye forradalom előtti konzervatív első alispánját, a helyismerettel rendelkező Temesváry Istvánt Csongrád és Csanád megyék királyi biztosává.6 Temesváry azonnal hozzálátott a szervező munkához. Segítőül maga mellé vette forradalom előtti tiszttársát, Dobosy Lajos volt másodalispánt. Kinevezte Csongrád megye kormányzó alispánjává, s megbízta a megyében lévő városok és községek elöljáróságainak átszervezésével. Ezzel párhuzamosan megkezdte az új megyei tisztikar összeállítását. Az alkalmas egyének számbavétele során elsősorban azoknak a neve merült fel, kik közvetlenül a forradalom kitörése előtt tisztséget viseltek. Ezek egytől egyig olyan tisztviselők voltak, akiket a megyei szabadelvű ellenzék 1846 áprilisában történt visszaszorításakor katonai karhatalom juttatott funkcióba, s akik az 1848 márciusi események hírére visszavonultak a közszerepléstől.7 Ezek közé tartozott maga Temesváry és Dobosy is. Szinte természetes, hogy most e sértett, a forradalom és szabadságharc ideje alatt mellőzött egyének lettek az elsőszámú jelöltek, a kinevezendő tisztikar összeállításánál. Dobosy Lajosra várt a feladat, hogy a Temesváry által kiszemelt személyeket a hivatalvállalásra felkérje, illetve munkakörüket kijelölje. A megbízatások teljesítése érdekében Dobosy megyei körútra indult. Utazása során szerzett benyomásairól,

3 A magyarországi polgári államrendszerek. Szerk. Pölöskei Ferenc—Ránki György. Bp. 1981. Tankönyvkiadó. — Sashegyi Oszkár: A neoabszolutizmus rendszere 1849—1867.90— 91. old.

4 A szűkén vett Magyarország területére eső katonai kerületek: pest-budai, pécsi, pozsonyi, Selmecbányái, kassai, debreceni, szolnoki. Uo. 107. o.

5 Uo. 110. o.

8 Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár. Bp. 1965. Akadémiai K. 272—273. o. Szántó Imre: Szeged az 1848—1849-es szabadságharc alkonyán. Szeged, 1983. Acta Historica Tom. LXXIV. 20. o.

7 Zsilinszky Mihály: i. m. ni. köt. 94—95. o., 194—195. o.

105