Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)

Labádi Lajos: Csongrád megye neoabszolutista közigazgatásának kialakítása (1849–1854)

tapasztalatairól folyamatosan tájékoztatta Temesváryt. E jelentésekbó'l jól kirajzolódik a szabadságharc összeomlásának napjaiban uralkodó megyebeli közhangulat. Egy augusztus 9-én kelt levelében arról számolt be, hogy Szegedről Szentesre menet igen sok kóborló honvédet látott, kik a szőregi csata után (aug. 5.) zászlóikat elhagyva a „vásárhelyi rétnek és tanyáknak vették útjukat, Görgey táborát keresendők”. Nem titkolta azt az aggodalmát, hogyha ezek „...Görgeynek csak valamely kis csapatával kapcsolhatnák is magokat, ezekkel vagy e nélkül is a katonai védelem nélkül hagyott vásárhelyi és szentesi nagy tömeg népet fölkelésre izgathatják...” Ennek megelőzése végett szükségesnek tartaná, hogy a megye községeibe térparancsnokokat nevezzenek ki, megfelelő katonai fedezettel. Már csak azért is, mert ellenkező esetben a kinevezendő tisztviselők nem lesznek biztonságban, s a hivatalukat sem fogják tudni ellátni.8

A kormányzó alispán jelentéseiből értesülhetünk a megyei tisztikar szervezése körüli nehézségeiről is. Nem titkolta, hogy a felkért személyek közül még sokan nem nyilatkoztak, vállalnak-e hivatalt vagy sem.9 Különösen a szolgabírák kinevezése okozott számára sok gondot. Augusztus közepén jelentette Temesvárynak, hogy a központi járás főszolgabírói és esküdti állása még betöltetlen, a csongrádi járásba szolgabíróságra felkért egyén pedig vonakodik a megbízást elfogadni. Problémája van a szentesi járással is, mivel az oda kiszemelt főszolgabíró a napokban meghalt. Ezeken kívül betöltetlen a megyei számvevői és levéltárnoki állás is. Megoldásra vár továbbá a megyei szolgaszemélyzet rendbeszedése. A rendszeres munka megkezdését akadályozó tényezőként említette meg, hogy a megyei pénztár és levéltár kulcsait eddig még nem sikerült előkerítenie.10 A közhangulatra vonatkozóan megállapította, hogy a nép csendes, „kivévén hogy némely a bujkálásból hazaszállingózók a népet állhírek- kel ébresztgetik.” Véleménye szerint ezen a „hadieseményekről gyakrabban kibocsáj- tandó hirdetmények és a körülményekből merítendő hatályos békítő levelek szétbocsá- tása által lehetne segíteni.”11

A szervezésnek ebben a stádiumában érkezett a hír, hogy Haynau augusztus 13-án kinevezte Gyulai Gaál Eduárdot — dunántúli konzervatív középbirtokost, a 3. cs. hadtest volt hadbiztosát — az újonnan létrehozott szegedi polgári kerület főbiztosává. Kerületéhez Békés, Csanád és Csongrád megye, valamint Szeged szabad királyi város tartozott.12

Gyulai Gaál már augusztus 14-én megjelent Szegeden, s átvette a kerület szervezési munkáinak irányítását. Első lépésként felszólította Temesváry kormánybiztost, hogy számoljon be eddigi biztosi működéséről. Utasította továbbá, hogy a jövőben hetenként készítsen jelentést hivatali tevékenységéről. Mindenek előtt pedig jelenjen meg nála eskütételre. Temesváry sértőnek találta ezeket az intézkedéseket, s a többszöri felszólítás ellenére is vonakodott azokat teljesíteni. A kerületi főbiztos és Temesváry kormánybiztos közötti személyi és hatásköri súrlódások Geringer teljhatalmú polgári biztos közbelépését tették szükségessé, aki utasította Temesváryt a kerületi főbiztos előtti hűségeskü letételére. Ez végül szeptember 3-án megtörtént.13

8 Csongrád Megyei Levéltár Szentesi Fióklevéltára [továbbiakban: CsmL (Szí)] 23/1849. Csongrádi cs. kir. Megyehatóság iratai [továbbiakban: Megyefőnöki ir.]

8 CsmL (Szf) 39/1849. Megyefőnöki ir.

10 CsmL (Szf) 24/1849. Megyefőnöki ir.

11 CsmL (Szf) 39/1849. Megyefőnöki ir.

13 Sasheoyi Oszkár: Abszolutizmuskori levéltár 272. o.

13 CsmL (Szf) 59/1849. Megyefőnöki ir. A nézeteltérés részletezését lásd Zsilinszky Mihály: i. m. 250—251. o.

106