Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)
Géczi Lajos: Csanád megye igazgatásának átszervezése a neoabszolutizmus első éveiben (1849–1854)
feladatuk volt hivatali területüket illető különféle statisztikai adatok (földrajz, népesség, vallás, nyelv, kereset, közlekedés stb.) gyűjtése. A kerületi főbiztosoknak, megyei főnököknek és a járási szolgabíráknak kötelességük volt hivatali területüket időnként beutazni, és a néppel való közvetlen érintkezés útján meggyőződni a terület állapotáról, a nép hangulatáról és panaszairól. A közigazgatási hatóságoknak ügyelniük kellett a nemzetiségek egyenjogúságára: egyházakban, iskolákban nem volt szabad nyelvi kényszert alkalmazni, a rendeleteket minden, a területen használatos nyelven közhírré kellett tenni, a hivatali ügyeket a helyben használatos nyelven kellett intézni. A rendelet szerint a kerületi főbiztosok közötti, továbbá valamennyi magyarországi politikai hivatalnak a főbiztos mellett vagy fölött álló politikai hatósággal, valamint valamennyi katonai hatósággal és országon kívüli politikai hatóságokkal folytatott levelezése német nyelvű. Az állások betöltésénél különösen figyelembe kellett venni az alkalmasságot, a rendszer iránti hűséget, a korábbi alkalmazást, valamint a nemzetiségek egyenjogúsítását. A rendelet közzététele után 3 nappal, október 27-én Geringer Posonyi kormányzó alispánt Csanád megye kormánybiztosává nevezte ki. Posonyi november 7-én Gyulai Gaál kezébe letette a hivatali esküt.59 A megyefőnök kinevezésével a megye kikerült Temesváry irányítása alól. Posonyi általában korábban is közvetlenül érintkezett a kerületi főbiztossal. A császár október 17-én hagyta jóvá az új katonai kerületi beosztást. Az országot öt katonai kerületre osztották: soproni, pozsonyi, kassai, buda-pesti és nagyváradi kerület. Csanád megye a szegedi polgári kerülettel a nagyváradi (V.) kerületbe került. Ebbe a kerületbe tartozott még a debreceni és nagyváradi polgári kerület is. A kerület katonai parancsnoka Braunhoffer tábornok lett.80 December 5-én foglalta el a helyét. A „politikai adminisztratio” vezetésére miniszteri biztosul november végén ifj. Majláth György lett kinevezve, akinek megérkezéséig Vidovich Ferenc bihari főjegyzőt vette Braunhoffer maga mellé.61 Majláth később sem foglalta el állását. Ténylegesen működő miniszteri biztost csak 1850 februárjában kapott a kerület. A közigazgatási hatóságok alsó fokát a járások képezték. Megszervezésük novemberben vette kezdetét. A szervezés szempontjait Geringernek a kerületi főbiztosok számára november 13-án kiadott utasítása tartalmazta. A szervezésnél figyelembe kellett venni, hogy idővel — a szakhivatalok megszervezése folytán — a járási hivatalok munkája csökkenni fog, s így nagyobb területet is igazgathatnak (a birodalmi alkotmány értelmében a közigazgatás és az igazságszolgáltatás különválasztása, külön adóhivatalok felállítása), a közigazgatási és törvénykezési járásoknak egybe kellett esni. A járási székhelyet úgy kellett megválasztani, hogy onnan egy nap alatt oda-vissza a legtávolabbi helyeket is el lehessen érni. A helységek nem lehettek mesz- szebb a járási székhelytől 3 német mérföldnél. Lehetőleg fontos kereskedelmi vagy ipari központot kellett választani. A különböző beszögellésekre és kiváltságos területekre — lévén egyenjogúság — nem kellett figyelemmel lenni. A nemzetiségeknek lehetőleg külön járást kellett szervezni.62 A járási beosztásra nézve Gyulai Gaál november 20-án küldte el utasításait és javaslatait Posonyinak. A főbiztos felhívta Posonyi figyelmét arra, hogy a járások 18 * * * 18 CsmL CsMh. 1/1849. jkv. *° Uo. 516/1849. “ Uo. 530/1849. w Sashegyi i. m. 35. old. 72
