Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)

Gilicze János –Vígh Zoltán: Csanád megye közigazgatása és tisztségviselői a püspökfőispánok idején (1699–1777)

neve szerepelt ismét. Újonnan nyertek Csanád megyei táblabírói kinevezést: Andrássy Zsigmond, Kvasovszky Sándor, Temesvári András, Kárász Miklós és Bibics János.131

Amikor Stanislavich Miklós Csanádi püspököt 1743. január 4-én a közgyűlésen beiktatták makói birtokába, ismét szóba került a határőrvidék és Bánát — az 1741. évi XVIII. törvénycikk által kilátásba helyezett — visszacsatolása. Újabb akciót indítottak a megye régi területének visszaszerzéséért. írásba foglalták a megye kérését, a kérvény benyújtásával Kárász Miklóst, Szeged város szenátorát bízták meg, „mint aki a közeli napokban úgyis Bécsbe szándékozik menni.”132 A megbízó levél keservesen panaszolta, hogy Csanád megye kis területe miatt még a tisztikart sem tudja eltartani. A visszacsatolási ügyek intézésére egy külön képviseló't is felfogadtak Ber- náth György kancelláriai tisztviselő' személyében.133

Északi irányban Orosháza és Komlós megszerzését tűzték ki célul. A főispán az 1744. október 7. közgyűlésen indítványozta, hogy az orosházi Básti és Majláth családokhoz forduljanak ez ügyben.134 A terv végül kudarcba fulladt, mivel Orosháza sohasem tartozott Csanád vármegyéhez. Komlóst viszont átmenetileg sikerült megszerezni Békés vármegyétől. 1747. július 8-án a visszacsatolást ünnepelve a helyszínen tartottak közgyűlést. Marczibányi Lőrinc magyar nyelvű beszédében a vármegye legteljesebb támogatásáról biztosította a komlósiakat. 1749 decemberéig képviselőik résztvehettek a Csanádi közgyűléseken. Ekkor a nádor visszaítélte Komlóst Békés vármegyének. A minden követ megmozgató Marczibányi Lőrincet Návay György helyettesítette a vármegye élén.135

Jelentősen megváltoztatta a megye birtokviszonyait a modenai herczeg földbirtokainak 1742. évi konfiskálása.136 A hűtlenség címén zár alá vett javakat a kincstár 1742. augusztusában felmérette, majd részben bérbeadta.137 Battonyát 1746-tól monostori Barinay László királyi tanácsos bérelte.138

A másik népes hely, Tornya 1749-ig a kincstár kezelésében maradt. Ekkor az aacheni béke értelmében a herceg visszakapta birtokait. Bohus Imre jószágigazgatója a következő évben bérbe adta a pusztákat, a lakott helységekkel pedig kontraktusra lépett.139 Tornyát az addig még Csanád megyei birtokkal nem rendelkező Marczibányi Lőrinc alispán megvásárolta a hercegtől. Borovszky szerint ő emelte mezővárosi rangra a helységet. Kastélyt és templomot építtetett, a lakosságot magyarokkal szaporította.140 A megyei levéltárban ma is megtekinthető a helység korabeli pecsétje, „Tornya m. Várossának Petsétje 1752.” felirattal.

131 CsamL kgy. jkv. 1747. május 10.

133 CsamL kgy. jkv. 1743. 213. p. és ir. No 35 S.

133 CsamL kgy. jkv. 1744. 122. p. és 1745. 190. p.

134 CsamL kgy. jkv. 1744. 171. p.

136 CsamL kgy. jkv. 1745.190. p., 225. p. és 1746. 289. p. visszacsatolás: 1749. 460. p.

133 CsamL kgy. jkv. 1742. 192. p.

137 Borovszky i. m. II. k. 4L p. és 600. p.

133 CsamL úrbéri iratok 1770. Tornya kérdőíve.

133 Uo. és 1770. Battonya kérdőíve.

140 Borovszky i. m. II. k. 601. p.

35