Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)
Balázs György: A Nemzeti bizottság szerepe a közigazgatás és az állami szervek megszervezésében és irányításában Szentesen 1944 és 1948 között
közismerten reakciós, de nem követett el olyan cselekményeket, amelyért népbíróság elé kellene állítani. Végsó' Sándor bizottsági tag a június 5-én megtartott ülésen pedig azt indítványozta, hogy 1945. június 15-el zárják le a közalkalmazottak igazolását, és aki ez időpontig nem nyújtotta be nyilatkozatát sem az Igazoló Bizottságnak, sem az illetékes hivatal vezetőjének azt a közalkalmazottat ne igazolják le.37 Az igazoló eljárást a bizottság Szentesen nemcsak a tisztviselőkre vonatkozóan tartotta kötelezőnek, hanem a törvényhatósági és a városi képviselőtestület tagjaira is, ki akarta terjeszteni azzal az elképzeléssel, hogy ezekbe a testületekbe se férkőzzenek be múltbeli magatartásuk miatt olyan egyének, akik nem odavalóak. Az elképzelés keresztülvitelére június 18-án kelt határozatával megkereste a megye alispánját és a város polgármesterét, hogy haladéktalanul gondoskodjanak az önkormányzati testület tagjainak igazolási eljárásának a legfolytatásáról. Július 5-én egyenesen sürgette a törvényhatósági tagok igazoltatását. Erre az eljárásra nem került sor, mivel dr. Őze Imre tiszti főügyész felhívta a bizottság figyelmét, hogy az érintett rendeletek az önkormányzati testületek, igazolására nem tartalmaznak szabályokat.38 A Nemzeti Bizottság ezen intézkedései túlmutatnak a közigazgatási hatáskörén, hiszen e tárgyban kiadott rendeleteknél radikálisabban akarta a város közigazgatásából eltávolítani az oda nem való tisztviselőket, sőt az eljárást ki próbálta terjeszteni az önkormányzati testületek tagjaira is, hogy ezáltal e testületek demokratikusabbá tegye. Ez a fellépése a túlzott baloldali magatartásán túlmenőleg azzal volt összefüggésben, hogy az Igazoló Bizottságokon belül — éppen a rendeletből adódóan — a koalíció egy pártjainak képviselői igyekeztek védelmükbe venni, sőt állásaikban meghagyni a reakciós tisztviselőket is. Valószínűnek kell azt is tartanunk, hogy az igazolások kapcsán egyes személyekkel szemben sérelmek is történtek a Nemzeti Bizottság részéről, mindezek ellenére az igazoltatások lefolytatása a népi demokratikus rendszerből eredően szükségszerű volt, ezt maga az új rendszer állami berendezkedésének kiépítése tette elengedhetetlenné. Az év végére az Igazoló Bizottság munkája egyre inkább alábbhagyott, tagjai a bizottság ülésein nem jelentek meg minden esetben. Ennek az állapotnak a megszüntetésére a Nemzeti Bizottság a december 5-én hozott döntésének megfelelően utasította az Igazoló Bizottság azon tagjait, akik eddig az üléseken nem jelentek meg, hogy a jövőben pontosan jelenjenek meg.39 A fentiek összegzésként hiteles képet alkothatunk a Nemzeti Bizottság azon törekvéseiről, amellyel az volt a szándéka, hogy a népi demokratikus átalakulást a városban a közigazgatás területén minél jobban elősegítse. A Nemzeti Bizottság belső helyzetének alakulása Ahhoz, hogy a város államapparátusának további működéséről, illetve a Nemzeti Bizottság e téren kifejtett munkájáról megfelelő képet rajzolhassunk, előbb meg kell vizsgálni a bizottság belső helyzetének alakulását, változását. Az 1945-ös év lendületes munkája után a Nemzeti Bizottság tevékenysége hanyatlani kezdett. Ennek oka elsősorban a választások eredményéből adódóan — a Független Kisgazda Párt abszolút győzelme — az volt, hogy a koalíció belső egysége megszűnt, s a belső ellentétek egyre jobban kiéleződtek. A Függetlenségi Front bomló egységét az 1945. szeptember 4-én megalakult Országos Nemzeti Bizottság sem volt képes összetartani. A jobboldal 87 CsmL SzF Nemz. Biz. jkv. 37/1945. sz. 88 Csongrád megye felszabadulása 366. 88 CsmL SzF Nemz. Biz. jkv. 62/1945. sz. 223
