Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)

Dunai Józsefné: A Csanád megyei önkormányzat újjászervezése és működése a kiegyezés után

befolyásuk alatt álló értelmiségiek alkották, kisebb mértékben jutott képviselethez a módosabb parasztság, a tehetősebb kézműiparosok és változó arányban a nemzetiségiek. Az 1848. évi 17. törvénycikknek azt az intézkedését, hogy a tisztikarban előforduló hézagok betöltését a főispán a bizottmánnyal egyetértőleg teljesítse, hiányosnak tartotta a minisztérium, mert nem tért ki arra, hogy mi az eljárás akkor, ha az egyetértés nem jön létre a főispán és a bizottmány között. A közigazgatási választások elkerülését azért tartotta szükségszerűnek a kormány, mivel a választások egyes megyékben előreláthatólag gyengítették volna a kormány befolyását, hiszen nem a Deák-párti tagokból került volna ki a bizottmányok többsége. A határozat ezért azt is kimondta, hogy az általános tisztújítást szabad választással, de a főispán kijelölési jogának érvényesítésével kell megtartani.4 Ez a kormány központi akaratának, befolyásának növelését célozta, s már lényegesen eltért az 1848. évi törvényhozás szellemétől'5

Intézkedések születtek a megyékben folyó igazságszolgáltatás újjászervezésére is. Ebben a tekintetben visszatértek a neoabszolutizmus előtti formákhoz, a közigazgatás és a bíráskodás egybekapcsolásához. Csak annyit írtak elő, hogy a főispán a bírói hivatalokra jogtudományban jártas egyéneket jelöljön ki. Kimondták, hogy a megyei törvényszékek elnökei a megyék végleges rendezéséig az alispánok legyenek, tagjait pedig tisztújításon válasszák meg, s a megyei törvényszékek működése folytonos legyen az állandó törvényszékek eszméjének megfelelően. (A telekkönyvi hivatalok kezelő személyzete nem tartozott a tisztújítás alá, azokat életfogytig nevezték ki.)

A nemzetiségi kérdés törvényhozás útján történő rendezéséig felfüggesztették az az 1848. évi 16. törvénycikknek azt a pontját, mely szerint a megyei bizottmányok köztanácskozási nyelve kizárólag a magyar legyen.6

Az alaprendelkezés után a minisztérium 1867. április 10-én kelt „intézvénye” szabályozta a törvényhatóságoknak a kormányhoz való viszonyát. Fontos alapelvként rögzítette, hogy „a szabadság végelemzésben nem más, mint az önkormányzat joga. E jog alig van valahol szélesebb alapra fektetve, mint nálunk: helyhatósági intézményeinkben”. ...„Minden alkotmány, ha a szabadság igényeinek megfelelni akar, csonka bevégezetlen mű, amíg minden intézményeit nem ugyanazon elv, nem az önkormányzat elve lengi át. Ennélfogva kell, hogy a köztörvényhatóságok önkormányzata mellett az országos önkormányzat is fennállhasson. Ennek pedig gyakorlati feltétele: a felelős kormány és annak rendelkezési joga”.7

A törvényhatóságok és a kormány „önkormányzatának a liberális polgári szemléletű rendelet szerinti „összhangba hozatala” nem hozhatta meg a törvényhatóságok maradéktalan önkormányzatának megteremtését, — írja Sarlós Béla közkeletű művében. Olyan szervezeti és tartalmi korlátozás keretei közé szorultak az újjáalakuló törvényhatóságok, amely összhangban állt a kormányhatalomnak a királyi hatalom érdekében biztosított korlátozottságával és a kormányhatalom rendelkezési jogával. A kormány rendelkezési joga a gyakorlatban a centralista irányban fejlődött.

4 „A minisztérium előterjesztvénye 1867. február 25-ről a köztörvényhatóságok visszaállítása

tárgyában. (Határozattá emelte a képviselőház márc 8-án, a főrendek háza márc. 11-én.)” Magyar- országi Törvények és Rendeletek Tára 1867. Bp. 1868. 31—33. old. Sarlós Béla: Id. mű 16. old.

6 Sarlós Béla: Id. mű 16. old.

6 Magyarországi Törvények és Rendeletek Tára 1867. Bp: 1868. 31—33. old. Csongrád Megyei

Levéltár Csanád megye Bizottmányának iratai 7/1867. jegyzőkönyvi szám. Továbbiakban: Csml Biz.jkv.

7 „Az összes magyar kir. minisztériumnak 1867. április 10-én kelt intézvénye a megyék és sz. k. városok közönségeihez, a törvényhatóságoknak a felelős kormányhozi viszonyát, és az önkormányzattal járó felelősséget illetőleg.” Magyarországi Törvények és Rendeletek Tára 1867. Bp. 1868. 87—■ 88. old.

172