Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)

Dunai Józsefné: A Csanád megyei önkormányzat újjászervezése és működése a kiegyezés után

A felelős kormány és a törvényhatósági önkormányzat együttműködésének alapelvét úgy szögezte le a kormányrendelet, hogy a hatósági érdekek fölött a hatóság (törvényhatóság), az országos érdekek fölött pedig a felelős kormány van hivatva őrködni. Valójában ez azt jelentette, hogy a kormányfelügyelet végső soron a törvényhatóság tevékenységének valamennyi ágazatára kiterjedt, a törvényhatósági autonómia jogainak érvényesítése mellett.8

Az „intézvény” szerint a megyei önkormányzatok igazgatási feladatainak ellátása a magánérdek, a rokoni kapcsolatok, a nemzeti elfogultság kizárásával végrehajtott választások útján kialakított tisztikar tevékenységével valósulhat meg, a törvényes és igazságos, szigorú bíráskodást pedig a törvényben jártas és tiszta jellemű bírák végzik.9

Valójában az „intézvény” csak általánosságban határozta meg a törvényhatóságoknak a kormányhoz való viszonyát, amikor hangsúlyozta a megyei és az országos önkormányzat összhangjának fontosságát. Több megye bizottmánya emiatt indokoltan kérte a megyei törvényhatóságok és a parlamentális kormány közötti kapcsolat részletes szabályozását.10 Csanád megye bizottmánya az „intézvény” rendelkezéseit megfelelőnek tartotta.

Csanád megye Bizottmányának megalakulása

A törvényhatóságok rendezése ügyében hozott és röviden elemzett határozatok nyomán alakultak meg 1867 tavaszán az országban a megyei bizottmányok.

Csanád megye 1860/61. évi állandó bizottmánya 1867. április 23-án ült ismét össze. A jegyzőkönyv a jelenlévő bizottmányi tagok közül 46 főt sorolt fel név szerint, feltüntetve a résztvevők foglalkozását is. Kitűnik, hogy 24 földbirtokos, 16 egyházi személy és 4 tisztségviselő vett részt az ülésen. Ez utóbbiak: Bánffy József másodalispán, Szilvássy István főjegyző, Baross Sándor főügyész, Hofbauer Sándor főszolgabíró. A névsor után a jegyzőkönyvben az a megjegyzés következik, hogy részt vett ezen kívül csaknem valamennyi tag, az 1861. évben megválasztott bírák stb. Az 1867. április 23-án felsorolt tagok neveit összehasonlítva az 1860/61. évi bizottmányi tagokéval (az 1860/61. évi bizottmány 444 főből állt az 1860. december 27-i jegyzőkönyv szerint) kitűnik, hogy valamennyien tagjai voltak az 1860/61-es bizottmánynak is. Az 1860/61-es bizottmányi tagok közül 30 körüli volt azoknak a száma, akik elköltözésük, elhalálozásuk miatt nem lehettek jelen 1867-ben.11 Bánffy József másodalispán „ősi szokáson alapuló indítványa nyomán” az alakuló ülésre meghívták Návay Tamás főispánt.

A főispáni beszéd a Deák Ferenc körül csoportosulok szerinti szellemben ismertette a haza és a törvényhozás múltját, történelmi fejlődését. A megyei helyhatósági rendszert ő is az alkotmányosság hű őrének tartotta, mely mindig hasznos szolgálatot tett a nemzeti szabadság fenntartásában. Történtek ugyan hatáskörében változtatások, a magyar nemzet többsége azonban lényegében ragaszkodott a megyerendszerhez. Az országos kormányzatot átalakító 1848-as törvények mellett is összeférhetőnek

8 Sarlós Béla: Id. mű 21—22. old.

s Magyarországi Törvények és Rendeletek Tára 1867. Bp. 1868. 88—89. old.

10 Fejér Megyei Történeti Évkönyv. 6. Székesfehérvár, 1972. 79. old.

11 Ez az adat az 1860. december 27-i bizottmányi jegyzőkönyvben a bizottmányi tagok neve után tett—„elköltözött” vagy „meghal t” — bejegyzésekből következtethető. E névsor alapján hívták össze 1867-ben a bizottmányt.

173