Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)

Labádi Lajos: Csongrád megye neoabszolutista közigazgatásának kialakítása (1849–1854)

bírót javasolta áthelyezni. Alszolgabírónak Nagy József eddigi Szeged járási alszolga- bírót kívánta mellé tenni. Ezt a javaslatát azzal indokolta, hogy: „Basa József a szentesi kapitánnyal testvéri, vérségi, többekkel más nemű összeköttetésben és szoros viszonyban van.”59 Basa József helyére Szentes járási fó'szolgabírónak Pokomándy Gábort ajánlotta, ki azelőtt a gróf Károlyi család jószágfelügyelője volt. Alszolgabírónak az augusztusban kinevezett Madaras József meghagyását véleményezte. A csongrádi járásba Vidovich Imre helyére az eddigi büntető- és csődtörvényszéki jegyzőt, Mihályfy Józsefet javasolta kinevezni főszolgabírónak. Alszolgabírónak meghagyta Dosits Györgyöt. Az egyéb megyei szaktisztviselőket — a főszámvevő kivételével — egyelőre posztjukon hagyta.60

Bonyhády felsorolt javaslatait Cseh Ede szeptember 17-én kelt határozatával jóváhagyta. A változtatásokról szeptember 23-án értesítették az érintetteket.61 Mint utaltunk rá, a személycserék nem váltottak ki egyhangú tetszést. Különösen Basa József Szentes járási főszolgabíró személye körül mérgesedett el a helyzet, aki felsőbb helyen panaszt tett Bonyhády ellen. Az ezt követő kölcsönös vádaskodásból szemléletesen kirajzolódik a megyei tisztikar és a megyefőnök között húzódó ellentét, valamint a szabadságharc leverése után hivatalt vállalt Csongrád megyei tisztviselők jellemzőnek mondható magatartási formája. Ezért érdemes ezt a hosszan elhúzódó viszálykodást részleteiben is megismerni.

Basa József Szentes járási főszolgabíró és Bonyhády István megyefőnök között a nézeteltérések már 1850 júniusában elkezdődtek. A viszálykodás elindítója valószínűleg Bonyhády június 9-én kelt megrovó levele volt, melyben szemrehányást tett Basának a határidős jelentések elmaradása miatt. Mint emlékszünk rá, az új megyefőnök ebben fenyegető hangot ütött meg, azt állítva, hogy Basa mulasztásaira már felsőbb helyen is felfigyeltek, s fizetéslevonást helyezett kilátásba a jelentések további késése esetére. Basa József a szemrehányásokra és fenyegetőzésekre igen önérzetes hangú levélben válaszolt. Kijelentette, hogy tud a hátralékban lévő jelentésekről, de a késedelemnek ő nem oka. Tanúkkal tudja bizonyítani, hogy amikor hivatalos teendői nem kényszerítik járásbeli utazásokra, állandóan hivatalos helyiségében tartózkodik, s éjt nappallá téve a hivatalos tárgyak halmazával, jegyző- és naplókönyveinek vezetésével foglalatoskodik. E munkába az alszolgabírón kívül sok esetben a Szentes vár ősi írnokot is bevonja, sőt gyakran saját fizetéséből foglalkoztat írnokot, mégsem tud mindennek időre eleget tenni. Erejét nem tudja jobban megfeszíteni, az időt pedig nem tudja megszaporítani. Arra vonatkozóan, hogy felsőbb helyen már felfigyeltek mulasztásaira, kereken azt válaszolta, hogy ő ezt nem hiszi el. Ha ugyanis igaz volna, lehetetlen, hogy a felsőbb hely a közigazgatási tárgyak hátramaradását egy-két napidíjnok részére fizetendő „néhány nyomorult forint megfukarkodása kedvéért elnézhetné, eltűrhetné.” Mint ahogyan sem ő, sem a többi tiszttársa nem tűrhette el, s ezért saját erszényükből fizetnek díjnokokat már hónapok óta. Az eddig elmondottakhoz hozzátette, hogy ez ideig hiába tárták gondjaikat a kerületi főbiztos és a megyefőnök elé, a tiszttársaival együtt hiába mondták el, hogy a hivatal temérdek teendői között a szükséges irodai személyzet hiánya miatt eleinte csak hátramaradások, később majd zavarok is fognak bekövetkezni. Enyhe iróniával megjegyezte, hogy a személyzet hiányát odafent is könnyen kikövetkeztethetik. Ugyanis míg a kerületi biztos irodájában — ahol csak a hivatalos tárgyak megrendelése folyik — 9—10 egyén dolgozik, addig ugyanazon tárgyak végrehajtására, s az azzal egybekötött mellékmunkálatokra:

ba CsmL (Szf) 6055/1850. Megyefőnöki ir.

60 CsmL (Szf) 6055/1850. Megyefőnöki ir.

61 CsmL (Szf) 6373/1850. Megyefőnöki ir.

115