Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)
Labádi Lajos: Csongrád megye neoabszolutista közigazgatásának kialakítása (1849–1854)
ide-oda utazásokra, a hivatalos iratok és jegyzőkönyvek rendes kezelésére és rendbetartására a főszolgabírói hivatalnak egyetlen napidíjnokot sem biztosítanak. Levele befejező részében határozottan kijelentette, hogy azzal a szankcióval, mely szerint a fizetéséből levonásokat eszközölnek, nála nem érnek el hatást. Az ilyen fenyegetések „megijeszthetik a bérhez ragadt, s azon túl gondolni se tudó pór anyagot, napszámost, vagy béres cselédet”, de őt és más becsületes tiszttársát az ilyen nem ijeszti, hanem megalázza, lealacsonyítja, s épp ezért önérzetét, becsületét sérti, melyre pedig mindég büszke volt, és ma is az. A becsületét a hivatalról való lemondása által is kész lenne megőrizni.62 Néhány hasonló jellegű összeütközés után került sor a szeptemberi személy- cserékre, melyek során a megyefőnök Basa Józsefet áthelyezte a vásárhelyi járásba. Amikor erről Basa tudomást szerzett, nyomban levelet írt Bonyhádynak. Ebben kijelentette, hogy a szentesi szolgabírói állásból való felfüggesztését ok nélkülinek, méltánytalannak és jogtalannak tartja. Egyben közölte azt is, hogy a „sikeres orvoslás re ményében” néhány napra Pestre utazik.63 Geringer előtt panaszt emelt Bonyhády megyefőnök ellen. Legfőbb kifogásként azt hozta fel, hogy a megyefőnök durván bánik a tisztviselőkkel, továbbá meggondolatlanul olyan rendeleteket ad ki, melyeket utóbb kénytelen visszavonni.64 Basa elutazásával némi zavar keletkezett a szentesi szolgabírói hivatalban. Ugyanis az újonnan kinevezett főszolgabíró — Pokomándy Gábor — már nem találta Basát Szentesen, így nem tudta átvenni a hivatalt. Már csak azért sem, mivel Basa magával vitte az irattár kulcsait és a hivatali pecsétnyomókat.65 A visszás helyzetet látva, Pokomándy Gábor szeptember 27-én benyújtotta lemondását. Bonyhády ezt kemény hangú levélben visszautasította. Szemére vetette Pokomándynak, hogy a főszolgabírói hivatalra nem a miniszteri biztos kérte fel, hanem ő pályázott. Kategorikusan kijelentette, hogy néhány nappal a beiktatás után már nem lehet visszatáncolni az önként vállalt hivataltól.66 Ezzel párhuzamosan — értesülve Basa József pesti útjáról — ő is panaszt emelt Basa ellen a kerületi miniszteri biztosnál. Ebben előadta, hogy ő a rendeletek értelmében a törvénykezéshez áttett hivatalnokok helyét sietve betöltötte, nehogy a közigazgatásban fennakadás legyen. Az üres hivatalok betöltése szeptember 23-án befejeződött. Ekkor „...Basa József előbb Szentes kerületi főbíró Szentesen fennálló számnélküli régi barátságos, sőt vérségi viszonyainál fogva sok hivatalos dolgokban nem fejtvén ki azon erélyességét, melyet kifejtenie kötelessége lett volna, emiatt ...a vásárhelyi járásba által tétetett. A nevezett főbíró azonban, — (kiről nyíltan kimondom, hogy gróf Pallavicini ügyviselőjének, bizonyos Tóth Istvánnak, úgy e Csongrád megye volt kormánybiztosának, és néhány hason elvű, a régi rendszert visszaóhajtó egyéneknek nem csak eszköze, hanem titkos szövetségese is) —- a loyali- tás köpönyegébe burkolózva új állomását nem csak el nem foglalta, sőt mi több — a megyébőli távozásánál hivatalos pecsétjét magával vivén, s a járását kormányzat nélkül visszahagyván, a megye közigazgatási gépezetét munkálkodásából egy nagy részben kiforgatta ... Ennél fogva hivatalos tisztelettel felkérem Méltóságodat, hogy nevezett Basa József főbíró urat rendre utasítani, Csongrád megyének pedig, — melynek körében részint a számnélküli compromittáltak, más részről pedig a fent érintett fondorkodók, és általában véve a nevelés és becsületesség alantabb fokán álló egyéni62 CsmL (Szf) 3454/1850. Megyefőnöki ir. 982/1850. Szentes járás főszolgabírájának levelezőkönyve. ti 63 CsmL (Szf) 6507/1850. Megyefőnöki ir. 64 Zsilinszky Mihály : i. m. III. köt. 256—257. o. 65 CsmL (Szf) 6485/1850. Megyefőnöki ir. 66 CsmL (Szf) 6486/1850. Megyefőnöki ir. 116
