Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)
Labádi Lajos: Csongrád megye neoabszolutista közigazgatásának kialakítása (1849–1854)
kialakult s a szabadságharc alatt is változtatás nélkül meghagyott járási beosztás. Mint korábban utaltunk rá, a szabadságharc előtt és alatt a megye három járásra tagolódott (tiszáninneni, tiszántúli és központi). A tiszáninneni járásnak két kerülete volt, a szegedi és a csongrádi, a tiszántúlinak szintén kettő, a szentesi és a hódmezővásárhelyi. Az 1849. évi átszervezés során elhagyták a tiszáninneni és tiszántúli elnevezést, és öt kerületet hoztak létre (szegedi, csongrádi, vásárhelyi, szentesi, központi). 1849 folyamán még fel-felbukkan a régi beosztás szerinti elnevezés. A szolgabírói hivatalok 1849 végén újonnan vésetett pecsétnyomói is erről tanúskodnak. 1850 elején a kerület és a járás szót felváltva, szinonimaként használják. A párhuzamos névhasználat az 1850. évi átszervezések során megszűnik, s az iratok egyértelműen szegedi, csongrádi, vásárhelyi, szentesi és központi járásról beszélnek. Az 1849. szeptember 7-i kinevezési okmány már jelzi e minőségi változásokat. Elnevezésében ugyan kerületekről beszél, viszont mind az öt kerület élére főszolgabírót és „segédesküdtet” (=alszolgabírót) állít, szemben a hagyományos járási és kerületi beosztás 3 fő- és két alszolgabírójával.18 * Gyulai Gaál kerületi főbiztos a kinevezéseket tartalmazó okmányban ismertette kormányzási alapelveit. Elöljáróban leszögezte, hogy „...e megyében közbejött minden a lázadás korszakába eső, s bármely néven nevezendő felszólítások, hirdetmények, határozatok ezennel semmivé tétetnek.” A forradalmi időszak intézkedéseinek hatályon kívül helyezését követően rátért az újonnan kinevezett tisztviselők feladatainak taglalására. A tisztviselőnek mindenek előtt legfőbb kötelessége „...a hazának eddigi üdvös rendszere felbomlasztásávali zavarban szerencsét vadászott gonosz pártütők által elcsábított néppel azonnal legközelebbi összeköttetésbe és egyetértésbe magát tenni, a lázadók gaztetteit, s azok előidézte hazánk szerencsétlen állását a nép előtt világosan kimutatni, s napfényre deríteni.” A nép előtt különösen hangsúlyozni kell azt a tényt, hogy az uralkodó „a jobbágyok úrbériségektől felmentő 1848-iki törvényt egész kiterjedésében sértetlenül fenntartani kegyelmeskedend.” Emellett mindent kövessenek el, hogy a népet a fejedelem iránti hűség ösvényére térítsék. Végezetül felszólította a tisztikart a felsőbb rendeletek gyors és pontos végrehajtására, hangsúlyozva e téren a személyi felelősséget.18 A Csanád és Csongrád megyei tisztikarok megalakítása után Gyulai több hónapos ismerkedő körútra indult kerületében. Távolléte idejére ideiglenes teljhatalmú helyetteséül Szabó László királyi tanácsost és irodaigazgatót nevezte ki. (Az iratok aláírásaiból kitűnik, hogy a kerületi főbiztos körutazása szeptembertől novemberig tartott. Ezalatt az ügyeket Szabó László intézte.)20 A kerületi főbiztos általános kormányzási alapelveinek konkretizálása, illetve a hatáskörök világos elkülönítése érdekében Temesváry kormánybiztos szeptember végén rendeletet adott ki a megyei közigazgatási, rendőri és bírói hivatalos eljárásokat illetően. Ebben utasította a megyei tisztviselőket, hogy a közügyek intézésének felsőbb helyen történő szabályozásáig „.. .minden közigazgatási tárgyak, köz- és magánügyek, folyamodások, melyek az eddigi megyei rendszer szerint közgyűlésileg, kisgyűlésileg vagy elnökileg kezeltettek, tárgyaltattak és intéztettek, — minthogy a megyei hatóság 18 Csongrád megye járási beosztását illetően nem érthetünk egyet Molnár László értelmezésével, mely szerint: „Előzőleg két járás volt. A Tiszán inneni járás, ide tartozott a csongrádi és a szegedi járás és a Tiszántúli járás, ide tartozott a szentesi és a vásárhelyi járás.” Idézet Molnár László : Csongrád vármegye közigazgatási szervezetének átalakulása 1848—1871 című tanulmányából: Megjelent: Tanulmányok Csongrád megye történetéből XIX. század (szerkesztette: Farkas József). Szeged, 1978. Csongrád megyei Levéltár 133—161. o. A kifogásolt részt lásd 144—145. o. 18 CsmL (Szf) 71/1849. Megyefőnöki ir. 20 CsmL (Szf) 96/1849. Megyefőnöki ir. 108
