Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Rigó Jázonné: Nemzetiségeink oktatásának alakulása a Dél-Alföldön a népi demokratikus forradalom időszakában
nek bizonyult, mint a nyílt reakció. Nehezebben lehetett felismerni, és így a harc is nehezebb volt ellene. A Magyar Kommunista Párt és a baloldali eró'k következetesen felvették a harcot az oktatásügyi vezetésben meghúzódó reakció ellen. Jelentó's lépés volt a fasiszta szellemű tankönyvek bevonása, a pedagógusok átképzésének megkezdése és a reakciós tanügyi vezetők eltávolítása.17 Ebben az időszakban a legaktívabban a Magyarországi Szlávok Antifasiszta Frontja harcolt a délszláv népcsoport anyanyelvi oktatásáért. A katolikus horvátok, szlovének oktatása adta a legtöbb feladatot, hiszen a reakciós tanügyi vezetés mellett még nagyobb ellensége volt a nemzetiségi oktatásnak a katolikus egyház. Nehezítette a helyzetet a tanítóhiány. 1946 tavaszán a Magyarországi Szlávok Antifasiszta Frontja megkezdte a felmérést, majd a szervezést a 8 osztályt végzett szerb-horvát fiatalok körében, és a nyár folyamán Pécsett megindította a pedagógusképzést. Ezek voltak az első lépések a magyarországi nemzetiségi pedagógusképzésben. Csak jóval később 1949-ben indult meg Szegeden a szlovák, majd a román tanárképzés. A szlovák nemzetiség a kezdeti sikeres nekiindulás után megállt. Megbénította a nemzetiségi oktatás kibontakozását a lakosságcsere megindulása. A román nemzetiség egyházi iskoláiban közvetlenül a felszabadulás után megindult az élet. Az új állami iskolák létrehozását több tényező gátolta. Ezek közé tartoztak a múlt nacionalizmusának újjáéledésétől való félelem, a románságnak mint nemzetiségnek a lenézése, a tanítóhiány és nem kis mértékben a nemzetiségi tudat jelentős hiánya. Magyarország és Románia között pedig már 1946-ban megindul a pedagóguscsere, de ez kevés volt. A német nemzetiségről mind a rendelkezések, mind az alsóbb szintű jelentések keveset szólnak. Nemzetiségi tudatuk fejlett volt, igényelték a saját anyanyelvükön való iskolai oktatást. A fasiszták és volksbundisták által elkövetett bűnök, valamint a kollektív felelősségrevonás egyre általánosabb napirendre kerülése, félelemmel is eltöltötte a magyarországi németeket. Ezért csendben, nemzetiségi jogaikat nem követelve, de folytatják iskoláikban anyanyelvűk oktatását. Tanítóhiánnyal a német nemzetiség is küszködött. Az 1946. március 13-án kelt távirat, amelyet valamennyi tankerületi főigazgató megkapott, függeszti fel a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium a kitelepítések miatt a német nemzetiség anyanyelvi oktatását.18 A nemzetiségek oktatásáról hozott 1945-ös rendelkezés több vonatkozásban kevésnek bizonyult. így pl. nemzetiségi tanítási nyelvű iskola létesítését a szülőnek kellett kezdeményeznie, ami nem mindenütt történt meg. Ezt, és egyéb hiányosságokat volt hivatva kiküszöbölni az 1200/1946-os nemzetiségi oktatásról szóló rendelkezés. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium a népesedési adatokból akart kiindulni, figyelembe véve a nemzetiségi szülők, illetőleg a magyarországi nemzetiségek egyesületeinek a véleményét is. A végrehajtási utasítás lehetővé tette, hogy azokban a helységekben, ahol a jelentkezők száma nem érte el a 15 főt, ott a tanulókat körzeti iskolákba kellett irányítani.19 Az 1946-ban kiadott rendelet nemcsak a nemzetiségi tanítási nyelvű iskolák kiterjesztésében hozott újat, hanem az oktatás rendszerében is haladást jelentett. A felszabadulás előtt a nemzetiségi oktatás a népiskolákban a három féle típus szerint történt. Nemzetiségeink részéről ez a hármas tagozódású iskolarendszer már előze17 Ú Magyar Központi Levéltár VKM Nemzetiségi ügyek 25734/1946. 18 Bács-Kiskun megyei Levéltár— Bács—Bodrog—Ba tanfelügyelő jének iratai 1946. március 13. (Iktatási szám nincs). 19 Új Magyar Központi Levéltár VKM Nemzetiségi ügyek 19012/1946. 91
