Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Herczeg Mihály: Hódmezővásárhely a felszabadulástól a földosztásig
2. „A harc első napja után a hadosztály törzsparancsnoka a következő jelentést küldte az 57. hadtest törzsparancsnokkságra: A hadosztály, a 117. tankbrigáddal együttműködve folytatja a támadást. A 799. lövészezred Hódmezővásárhely felé, azzal a feladattal, hogy vegye be azt, ott foglaljon el egy körvédelmet és tartósan álljon helyt”. Földeákról északra 4 km-re tűzharcot vezet. A 767. lövészezred Makó irányában támadt. A 795. lövészezred 19 órára eljutott Nagylak térségébe. 20 órakor támadást indított Csanádpalota ellen. Veszteségeink: 8 halott, 24 sebesült (4 tiszt). Az ellenség vesztesége 150 halott, 17 hadifogoly”. 3. „A 18. tankhadtest (a 170. és 110. tankbrigádok) — harcoltak Hódmezővásárhely határában. A 180. tankbrigád és a gépesített brigád Steiner (sic!) térségében, Battonyától délkeletre 4 km-re”. „A frontparancsnok megparancsolta az 53. hadseregnek, hogy a 18. tankhadtest erejét tartsa Arad térségében a hadtest tartalékában”.36 Vészelik naplója döntő bizonyíték, hogy nem etévedt, csellengő alakulatokról van szó, hiszen az ezrednek parancs szerint szeptember 25-én el kellett volna foglalnia Hódmezővásárhelyt. A vásárhelyi hatóságok tájékozatlanságára és felelőtlenségére jellemző, hogy még ezen a napon küldözgetnek leventéket S.A.S.-os behívókkal, szinte a szó szoros értelmében a harctérre. Esett is el közülük egy-kettő a Rác útfélen (A bátrabbja eldobálta egy kötegben az összes behívót!) Szeptember 25-én újabb bevonulási parancsot adtak ki a vásárhelyi leventék számára. „A honvédelemről szóló 1939. II. te. alapján meghagyom az összes Hódmezővásárhelyen tartózkodó 1926, 1927, 1928. évfolyambeli leventéknek, hogy 1944. évi szeptember 28-án reggel 7 órára a városháza udvarára vonuljanak be. Mindenki köteles magával hozni ásót, lapátot, vagy csákányt. Aki talicskával rendelkezik, azt is köteles magával hozni. Azonkívül mindenki 3 napi élelmet és meleg takarót hozzon magával. Figyelmeztetem a leventéket, hogy meghagyásomnak feltétlen tegyenek eleget, mert aki nem vonul be, a honvédelemről szóló törvény értelmében hadbíróság elé lesz állítva.”37 többször utaltunk arra, hogy a kortársak partizánokról beszélnek. Vészelik naplója úgy mutatja, reguláris alakulatok támadnak. Honnan ez a kettősség? Varsányi Péter így látta: „A töltéstől vagy 300 méternyire mozdulatlanságba meredt emberi hullákat pillantottam meg. Életemben itt láttam először háborús halottakat. Képzeletben az egyik még ma is megjelenik, amint eltorzult, vér foltos arccal, üveges szemmel, mereven tekint rám, a markában rögöt szorít, magyar rögöt. Román partizán volt”.38 Oláh Mihály egykori polgármester jugoszláv partizánoknak vélte őket. Békevári Sándor, volt városi úttörőtitkár szemtanúként úgy adta elő, hogy „e harcokban mintegy 20—25 partizán lelte hősi halálát, köztük román és egy-két magyar partizán is”. A magyarázatot Shvoy Kálmánnál találjuk meg: mind a kettő volt, sorkatonaság és partizánok is. A német fogságban került harcosok, kiszabadításuk után, mint partizánok haladhattak a reguláris erők előcsapataként, itt a 799. lövészezred mellett, így feloldódik az a nehézség is, amit a Vészelik napló közöl az ecsettek számáról, és amit a vásárhelyiek ténylegesen láttak. Shvoy idevágó feljegyzése 1944. szeptember 25-ről: „Éjjel riadó volt, mert Földeákra betörtek szerb (?) partizánok. 2 somogyi zászlóalj körülvette már őket”. És a másik följegyzés a következő napról: „.. .a Temesváron volt orosz foglyokat szerelték fel s ezek magyar kommunistákkal mint partizánok harcoltak”.39 R. A. Vészelik i. m. 37 CsmL Hf 2155/1944. VI. ügyoszt. 38 CsmL Hf Varsányi Péter: Azon az őszön. Kézirat. 39 Shvoy i. m. 290. 13
