Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Herczeg Mihály: Hódmezővásárhely a felszabadulástól a földosztásig
állásából. Helyébe Tatár N. Károlyt nevezte ki, terménynyilvántartó hivatal élére Földváry Kálmánt állította.62 Az Erzsébet közkórház igazgatósági teendőivel és a sebészeti osztály vezetésével az idős dr. Genersich Antalt bízta meg. A tiszti főorvosi teendők ellátására, valamint a belgyógyászati osztály vezetésére dr. Fáry Béla ny. főorvost kérte fel. A hatósági orvosi teendőket Némethy István szigorló orvosra bízta. Mint már említettük, a nagy lövöldözés ellenére sem mertek itthon maradni a sáncásó munkások. Ebéd után kezdték el a kifizetésüket. Nagy elégedetlenségükre a beígért 10 pengő napidíj helyett nyolc pengőjvel fizették ki őket. Félháromkor erős légitámadás ürügyén abba maradt a fizetés, a pénzes ládával az illetékesek Algyőre kocsiztak. A munkacsapat-vezetők ezen igen fölháborodtak, hiszen nagy összegről volt szó. Később az esetről jegyzőkönyvet vettek fel, és azt a levéltárba helyezték.83 A repülők tevékenysége egész nap erős volt. Kisebb-nagyobb légicsatára is sor került. Ilyen zajlott le szombaton délután a Királyszék felett is, ahol a tüzet oltó tűzoltók is találatot kaptak. A város mérnöki hivatala 1944. október 10—11—12-én folytatólagosan fölvett jegyzőkönyvben próbálta rögzíteni a háborús károkat. A 859 bejelentésből az tűnt ki, hogy a legtöbb kár október 7-én a Királyszék, Malom, Rádai, Pálfy utcában és a Széchenyi téren esett. Október 8-án a Széchenyi tér, Ferenc utca, Magyar utca, Virradat sor, Tuhutum utca, Gellért utca és a Damjanich utca kapott legtöbb találatot, aknalövést, gépfegyvergolyót, kisebb bombát. Az iskolák közül a református leánygimnázium tetőzete sérült meg komolyabban. Vasárnap reggel ért a Bocskay utcai sarkon álló kis trafikhoz három őrszázadbelí katona: Meszlényi József gazdálkodó, Amruzs Antal korcsmáros és Tamás István borbély. Egy mellettük becsapódó repülőbomba széttépte őket. A felszabadulás... Ezen a hajnalon kevés ember aludt Vásárhelyen. A lövöldözés nem szünetelt, bár a magyar honvédség nem bocsátkozott utcai harcokba, visszavonult az éj leple alatt. Az Achim András utcánál egy ottfelejtett raj még akkor is gondtalanul ette a házaknál kapott túróslepényt, amikor a Síp utcán már órák óta özönlöttek befelé a szovjet katonák. R. A. Vészelik naplója így örökíti meg október 8-át: „Kimerítve és elvéreztetve az ellenséget, a 228. Voznyeszenszkij lövészhadosztály átment támadásba, legyőzve az ellenség kitartó ellenállását és ellentámadásait. Hadtestünk a 243. hadosztállyal kölcsönös együttműködésben (harcolt). Kitartó támadás eredményeként felszabadította a német bitorlók alól Hódmezővásárhely várost 1944. október 8-án délelőtt 10 órakor”. Ugyancsak Veszeliktől idézzük az 57. lövészhadtest parancsnokságának 00695. számú jelentését, amelyben többek közt ez olvasható: „2. A hadtest elszántan követve a távolodó ellenséget, 1944. október 8-án 15 órakor Mindszent frontján kiment a Tisza keleti partjára. A Maros torkolatánál, a balszárnyán a 767. lövészezred két lövészzászlóalja a 228. Voznyeszenszkij lövészhadosztály Berger (sic!) térségében átkelt a Tiszán... 62 CsmL Hf 38/1944. ein.—2167/1944. ein. okt. 7. “3 CsmL Hf II 195/1944.—18759/1944. — Egyik adatközlőnk, Kenéz Pál, Béke u. 111., mondta el, hogy ezen a szombaton is hét órára kellett megjelenniük a Bodzási úton a sáncásáson. Vele volt Oláh Lajos kőműves is. Egy hadnagy tisztilegénye vissza akarta őket fordítani. „Meg vannak maguk őrülve! Kutason már bent vannak az oroszok!” De a félelem nagyobb úr volt. Csak kimentek, bár dolgozni alig tudtak a fölöttük dúló légiharcoktól. Tizenegy órakor még az alezredes megszemlélte, hogyan haladnak. Egy óra tájban egy tizedes a „saját felelősségére” szélnek eresztette őket. Nyomban repülők lőtték őket. Csutkakúpokba, szénaboglyákba bújtak, de egy-egy sorozat oda is jutott. 20
