Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Herczeg Mihály: Hódmezővásárhely a felszabadulástól a földosztásig
4. A 799. lövészezred Sártónál van, a 795. lövészezred Sártótól 2,5 km-rel délebbre. A hadosztálytörzs Hódmezővásárhely déli határán. Fogságba ejtve az ellenség 190 embere” A jelentések időben eljutottak Moszkvába. Másnap a Szovjet Távirati Iroda a világ tudomására hozta: „Egy másik körzetben a szovjet gyalogság és harckocsik lendületes előnyomulással elfoglalták Szentes városát. Ugyancsak birtokba vettük Hódmezővásárhely fontos útcsomópontot, mely 20 km-re fekszik Szegedtől, az egyik legnagyobb magyar várostól északkeletre. A szovjet csapatok csapásai alatt hátráló ellenség eldobálja fegyverzetét és műszaki felszerelését”.64 H. A FÖLSZABADULÁS ELSŐ NAPJAI „Az Újváros felől a Kistöltés utcán befelé gyalogló, elcsigázott szovjet katonák látványa mindenki számára nyilvánvalóvá tette, hogy ezeket az órákat följegyzi a történelem” — írta az újságíró Kovács Mihály.65 Bár úgy történt volna! Korabeli följegyzés alig maradt, a visszaemlékezők pedig a maguk fontosságának kidomborítására törekszenek, a pontosság rovására. A fölszabadulás után két hónappal a Vásárhely Népe cikkírója visszaidézi október 8-at: „Eljött a vasárnap, a város nyugati részén állott fel a védő magyar tüzérség, és mint utóvéd adta le a lövéseit Makó felé. Erre az volt természetesen a válasz, hogy az orosz tüzérség néhány lövést adott le a sejtett ütegállásokra. A lakosság izgalma a lövések miatt tetőfokára hágott. Az izgalom miatt hétfőn alig jelentkezett egy néhány lélek az utcán” ... „Kedden az orosz csapatok óriási méretű átvonulása következett. Polgárok alig-alig mutatkoztak az utcán. Szerdán tovább tartott az átvonulás, de mert látták a lakosok, hogy bántódá- suk nem történik, mind több-több ember bátorkodott ki az utcára”.66 A Bethlen Gábor Gimnázium egyik tanárának, Karády Györgynek tömör följegyzéseiből idézünk: „Október 8. Hajnalban sokáig heves utcai harcok. Hálószobánk szögletében húzódtunk meg. Kemény géppuskázások és fegyverlövések. Egész nap ágyúzás a városból a Tisza-híd felé. Repülőgépek kóvályognak. Az utcák néptelenek.” „Október 9. Éjjel viszonylagos csend. Hajnalban igen nagy hadiforgalom a Kossuth tér felől. Nem tudjuk kik vonulnak. Hír szerint a magyarok szorították vissza az oroszokat. Puska és gépfegyverropogás. Lehet-e kenyérért menni? Mi a helyzet? Senki nem tudja. Autók veszett tülkölése. Bombázások zaja. Egész nap ágyúznak, de irányát nem tudjuk megállapítani. Este annyit tudtunk meg, hogy délnyugatra történt valami. Este már ágyban voltunk, amikor néhány perc különbséggel két óriási robbanás hangzott. Talán a hidat?” „Október 10. Kedd. Egész éjjel folyik az ágyúzás a Tisza-híd felől. Háromnegyed 9 tájban ismét hatalmas robbanás”. „Október 11. Szerda. Halljuk, hogy Bóday néni bódéjához, a trafikoshoz, behatolt, az éjjel valaki s minden ruhából 3—3-at elvitt. Négykor ment el. Az éjjelt a trafikos ágyában töltötte. A kapun vetette át magát és a nyitott ablakon hatolt be. Mind otthon voltak és hallották, de- nem mertek kijönni. Ma délelőtt rendezgetés. Hírek: két férfi az utcán nem csoportosulhat. Fehér szalagot kell az ablakba tenni a megadás jeléül. Vörös zászlót kell ki. tűzni, (állítólag kidobolták.) A betörést és árurejtegetést statáriálisan büntetik. 41 Felszabadulás 1944. szeptember 26—1945. április 4. Dokumentumok Budapest, 1955. 10. p. 65 Kovács Mihály: A hódmezővásárhelyi kommunisták megszerveződése és tevékenysége a fölszabadulástól az ideiglenes nemzetgyűlésig. Kézirat Németh László városi Könyvtár, Hódmezővásárhely. 46 Vásárhely Népe, 1944. december 15. sz. „Gondolatok a vasárnapi nagygyűléshez” című cikk. 21
