Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Rigó Jázonné: Nemzetiségeink oktatásának alakulása a Dél-Alföldön a népi demokratikus forradalom időszakában
RIGÓ JÁZONNÉ NEMZETISÉGEINK OKTATÁSÁNAK ALAKULÁSA A DÉL-ALFÖLDÖN A NÉPI DEMOKRATIKUS FORRADALOM IDŐSZAKÁBAN „Jobb-e a magyar a németnél, a német a szlávnál, a szláv a vlhnál? A természetből bizonyosan nem, miért volna a törvény szerint?... És aki természet ellen mivel ezt a természet a maga idejében kiszalasztja a kezéből. Építsetek tehát természetes épületeket és keressetek természetes egyességet. és erős lesz épületetek, szoros egyességetek.”1 A több mint száz éves idézet ma is helytálló és egyre aktuálisabb. Az elmúlt idő- szakban egyre több fórum foglalkozott a kisebbségek, nemzetiségek kérdéseivel, amely nemcsak Közép-Kelet-Európa népeinek sajátossága, hanem világjelenséggé vált. Ma is éló' gyakorlat a szomszédos országokat szembeállítani egymással, nemzetiségieket egymás ellen uszítani, azzal a céllal, hogy leplezze a polgári társadalom alapvető társadalmi, gazdasági problémáit. Akárcsak a szocializmus felépítése egy-egy országban, ezen belül a nemzetiségi kérdés rendezése is nyilvánvalóan belpolitikai feladat, vagyis nem mozdítható elő külső erőszakkal, beavatkozással, ráolvasással, kihívásokkal. A legkevésbé hivatott ilyen külső nyomásra — mint azt Balogh Edgár vallja — az a tőkés nyugat, amely általában saját nemzeti kisebbségeinek sem tud szabad fejlődést biztosítani, s a különféle burkolt vagy burkolatlanul erőszakos fogásokkal történő asszimiláció elősegítésével igyekszik osztálytársadalma számára könnyen forgatható és alkalmazható nyersanyagot szerezni.2 Hazánkban az utóbbi években fokozottabb érdeklődés mutatkozott meg a hazai nemzetiségek élete, hagymányaik megismerése iránt. Szinte nincsen nap, hogy a sajtó, a rádió vagy a televízió valamilyen társadalmi esemény folytán ne szólna nemzetiségeinkről. Új műfajként jelentkezett a film. Az „Együttélés” című dokumentum-játékfilm, amely az eddigiektől eltérően a filmművészet eszközeivel vetíti elénk két népcsoport sorsának egy tragikus epizódját, és ha különös módon is, próbál megoldást találni. A tudományos és publicisztikai irodalom is jelentős eredményeket mutat.3 Niederhauser Emil a magyarországi nemzetiségekről szóló cikkében felveti azt, hogy megteszünk-e mindent nemzetiségeink törvény által biztosított jogai megvalósításáért. Komolyan vesszük-e hídszerepüket? Nemcsak szólamokat hírdetünk-e, és a valóságban pedig nem történik érdekükben semmi. 1 Iván Mazuranic: A horvátok a magyaroknak 1848. 2 Zöldi László : Nemzetiségi közélet — dunavölgyi közélet (budapesti beszélgetés Balogh Edgár ral) Élet és Irodalom, 1979. november 24. 3 Kritika, 1983. június. 85
