Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Kovács László: A Független Kisgazdapárt az 1945-ös nemzetgyűlési választásokban Csongrád megyében
a Kisgazdapártot támogatta. Földjük területe általában kisebb volt ugyan a szántóföldi középbirtoknál, de jövedelmük sok esetben meghaladta egy 80—100 holdas gazdáét, s komoly polgárosodási törekvéseik voltak. A földosztás során viszont „a ki nem elégített agrárproletárok tömege nem egyszer leplezetlen szándékkal tekintett az egyben maradt 20—30 holdas birtokokra”.14 A szegényparasztság, az agrárproletárok és a kubikosok körében viszont az SZDP-nek volt inkább befolyása. Ennek oka nemcsak az MKP említett elzárkózása volt, hanem az is, hogy az SZDP Csongrádon jelentős hagyományokkal rendelkezett, s így a felsorolt réteget szervezetileg is tömörítette. Az MKP mellett ezért az NPP-nek sem épülhetett ki akkora tömegbázisa, mint a megye más területein.44 45 Véleményem szerint ezek az objektív és szubjektív mozzanatokat egyaránt tartalmazó okok eredményezték, hogy Csongrádon a KGP és az SZDP kapta a szavazatok többségét ill., hogy a Kisgazdapárt a megyei átlagának megfelelő eredményt ért el. A csongrádi járásban szerzett 55,36% mutatja, hogy ezen a vidéken a falusi lakosság körében is nagy volt a KGP befolyása. Az NPP igen magas szavazatarányát itt nem a Kisgazdapárt, hanem az SZDP rovására szerezte. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy a járáson belül is igen eltérő eredmények születtek. Jellemző például, hogy a tiszántúli Fábiánsebestyén községben, amely inkább a radikális, baloldali hagyományokkal rendelkező Szenteshez fekszik közelebb, a pártokra leadott szavazatok aránya így alakult: NPP 9,5%; PDP 0,3%; MKP 41,8%; FKGP 35,2%; SZDP 13,2%. Az 55,36%-os járási arány tehát inkább a Csongrádhoz közeli és a Duna-Tisza közén fekvő községekben leadott sok szavazatnak köszönhető. Három terület van Csongrád megyében, ahol a Kisgazdapárt mélyen az 53,82%-os átlag alatt szerepelt. Földrajzilag ez megyénk középső része, Hódmezővásárhely, Szentes és a köztük fekvő mindszenti járás. Ez a vidék a századfordulóig visszavezethető agrárszocialista mozgalom, az agrárnincstelenség, a „világlátott” kubikosok s valamiféle messianisztikus-kommunisztikus igazságeszmény és vágyakozás hazája. A terület nagy részén hagyományos, szántóföldi növénytermesztés folyik, kegyetlen küzdelem kinek a földdel, kinek a földnélküliséggel. A front után azonnal szerveződő, jelentős pozíciókat birtokló s abból nagyon nehezen engedő kommunista pártszervezetek jelentik ezen a vidéken a legaktívabb politikai erőt. A Kisgazdapárt — mint láttuk — sem Szentesen, sem Hódmezővásárhelyen nem tudott a helyi politika irányítójává válni, s kezdettől támadások kereszttüzében állt, defenzívába szorult. Jellemző példája ennek az a szentesi KGP-felhívás, melyben kérik tagjaikat, mindenki vegyen részt az MKP nagygyűlésein, bizonyítandó, hogy a Kisgazdapárt az együttműködés híve.46 A választási propaganda feltételeit tekintve is e területen volt legnagyobb hátrányban a Kisgazdapárt. Sajtó útján nem tudtak agitációt kifejteni, s népgyűlésre nem lehet mindenhová eljutni. Mindez tükröződik a választási eredményekben is. Összefoglalva elmondható, hogy ezen a vidéken a baloldali pártok, s főleg az MKP jelentős tömegeket hódított el. Hódmezővásárhelyen az SZDP is komoly hagymányokkal bírt és nagy tekintélyű helyi vezetőkkel rendelkezett, így itt a baloldal térnyerése inkább a szociáldemokraták kiugró eredményében realizálódott, de az MKP is többet kapott megyei átlagánál. Szeged belterülete mellett Szentes városban és a mindszenti járásban szerezte meg a két munkáspárt együtt az abszolút többséget, s mindkét helyen az MKP kapta a több szavazatot. 44 Gát—Sebestyén 73. o. 45 Lásd erre Serfőző Zoltán: A Nemzeti Parasztpárt Csongrád megyében 1944. november — 1945. november. Egyetemi szakdolgozat. Szeged, 1980. Kézirat. 12. o. 48 Magyar Alföld, 1945. aug. 5. 80
