Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Kovács László: A Független Kisgazdapárt az 1945-ös nemzetgyűlési választásokban Csongrád megyében
Mivel két nagyvárosról van szó, érdekes összevetni a szegedi választások eredményét a budapesti törvényhatósági választáséval is. Vida István monográfiája rendkívül tanulságos elemzését adja az utóbbinak. Megállapítja, hogy Budapest 14 kerületében is igen nagy eltérések figyelhetők meg a KGP-re és a Dolgozók Egységfrontjára (MKP—SZDP) leadott szavazatok számában. A belső' városrészekben 61 %-ot szerez a Kisgazdapárt, a munkáspártoké a voksok 30%-a,) külső kerületekben viszont 45% ill. 48% ez az arány. Összesítésben a KGP 50,54%-ot, az egységlista 42,7%-ot szerzett. Vida István részletes elemzését adja a Budapest környéki választási eredményeknek is. Kimutatja, hogy itt az abszolút többséget a munkáspártok szerezték meg (55,60%), a Kisgazdapárt a budapestinél kevesebbet, 48,18%-ot kapott. Ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy míg az ipari övezetben a KGP csak 40,79 %-ot szerzett, addig a mezőgazdasági jellegű 12 községben 51,18%-ot. Mindezek alapján megállapítja, hogy „a Kisgazdapárt elsősorban a nagypolgárság, a volt úri középosztály, az állami alkalmazottak egyes rétegei, az értelmiség, valamint a kispolgárság által sűrűbben lakott negyedekben, peremvárosokban érte el sikereit, tehát ezek támogatását sikerült megszereznie”.42 Más a helyzet azonban Szegeden, ahol a belterületi arány a KGP szempontjából sokkal rosszabb, mint a szegedi összeredmény, sőt itt a két munkáspárt abszolút többséget kapott, együttes szavazataik aránya 50,1%. Ugyanakkor a városkörnyéki tanya világban a Kisgazdapárt jelentősen meghaladta még szegedi 62,45 %-os, a megyében kiugróan jó átlagát is. Az eddig elmondottak alapján megállapítható, hogy a magas szegedi szavazat- arány elsősorban a parasztság voksainak eredménye, s itt nem valamiféle úri, „lakk- cipős” kisgazda-többségről van szó. Ettől függetlenül veszélyes tendencia, hogy a KGP tömegeit egy konzervatív, kommunistaellenes, pártközi kompromisszumokra nem hajló, s az agrárérdekeket szűkén és mereven értelmező pártvezetés tudta saját pozícióinak megerősítésére felhasználni. A másik jelentős kisgazdapárti eredményt hozó terület Csongrádi városa és a csongrádi járás volt. A korábbiakban említettük, hogy a KGP kezdettől jelentős pozíciókat birtokolt a város politikai életében, vezetőjének nagy tekintélye volt, s a Csongrád Népén keresztül komoly befolyást gyakorolt a közhangulat alakulására. Ugyanakkor a helyi MKP-szervezet egyik vezetője, Hollósi (Heller) Tibor — akinek döntő szerepe volt a pártszervezet politikájának alakulásában — nem csongrádi születésű lévén kevésbé tudott alkalmazkodni a helyi körülményekhez, s a s a lakosság szemében idegennek számított.43 Az MKP választási tevékenysége is elég erőtlen volt Csongrádon, s elsősorban a KGP helyi vezetőinek elszigetelésére irányuló törekvésekben nyilvánult meg. A Sághy János elleni támadások jórészt a politikai kulisszák mögött folytak, nyilvánosságot a sajtó révén csak az ő védekezése kapott. A vele szemben felmerült vádakat nem is mindig sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítani, s ez egy idő után a munkáspártokat is megosztotta. Ugyanakkor, mint láttuk, Sághy mellett ekkor még kiállt a párt országos vezetése, és a KGP a választások előtt erőteljes agitációs tevékenységbe kezdett Csongrádon. Szintén a Kisgazdapártot segítette a város néhány helyben maradt, aktív politikai szerepet nem vállaló háború előtti vezetője, akiknek korábbi szociálpolitikai és városépítő tevékenységük miatt igen nagy tekintélyük volt. Ismeretes továbbá, hogy Csongrád és környéke jelentős szőlő- és bortermelő vidék, s az itteni kisebb-nagyobb birtokkal rendelkező szőlősgazdák döntő hányada 42 Lásd erre Vida István: I. m. 96—100. o. 43 Gát—Sebestyén 28—36. o. 79
