Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Kovács László: A Független Kisgazdapárt az 1945-ös nemzetgyűlési választásokban Csongrád megyében
Hódmezővásárhelyen a sajtó csak az MKP és az NPP gyűléseiről számol be, ugyanekkor folyamatosan tudósít a választás technikai előkészületeiről, melyek zavartalanul folytak. A Kisgazdapártról a budapesti választásokig nem esik szó a lapban, október 7. után viszont a szegedinél is élesebb támadás indul ellenük. A Vásárhely Népe szerint Budapesten a KGP-re szavazott tízezernyi volt nagybirtokos, hatezer pesti ügyvéd, 25 ezer főtisztviselő, a pesti háziurak és ezek lakájai, a nyilasok, a lokálok és espressók lovagjai, sok tízezer pincsikutyás vénkisasszony, úri naplopók és affekta dámák. Hozzáteszik, hogy „a negyedmillió pesti munkáspárti szavazónak... ökle is van és ha tovább szemtelenkedik a reakció, hát ez az ököl odavág!”21 Néhány nap múlva már arról tudósít a lap, hogy biztosítva van a vásárhelyi választások zavartalansága, ugyanis a főispán magához kérette a pártok helyi vezetőit, és kérte őket: küzdjenek a választások tiszta lefolyásáért, vigyázzanak, hogy a választási küzdelem ne fajuljon el. A javaslatot minden párt elfogadta. Ezután már a higgadtságról ír cikket a Vásárhely Népe, kérve, hogy a „választási harc hevében elhangzó hebehurgya kijelentések ne befolyásoljanak senkit”.22 Tovább nincs is nyoma annak, hogy éles ellentétek közepette folyt volna a választási küzdelem. Csak a ’’célegyenesben”, november 3-án jelenik meg egy cikk „Működik a reakció” címmel, mely arról számol be, hogy egy iskolában összeverekedtek a „kommunista” és a „kisgazdapárti” gyerekek... Szentesen már viszonylag korán elkezdődött a választással kapcsolatos pártközi ellentétek kibontakozása. 1945. szeptember 5-én, az NB ülésen az egyik SZDP-küldött kifogásolta, hogy „egyes pártok” a választási előkészület során azzal ijesztgetik a volt nyilasokat, bajuk lehet, ha nem lépnek be a pártba. Mikecz János (MKP) elutasította a vádat, mondván: ez csak egyéni túlkapás lehet. Az NB határozatban szögezte le, hogy a pártok nem agitálhatnak fenyegetéssel, erőszakos eszközökkel nem toborozhatnak tagokat.23 Egy hét múlva már a KGP és az MKP között merült fel éles ellentét. Mikecz János felszólalásában keményen megbélyegezte a Kisgazdapártot, mert egyik népgyűlésen a parasztság sztrájkjogát emlegették. A KGP elnöke — aki ekkor nem volt jelen — a következő ülésen kijelentette, hogy az ilyen súlyos kirohanások nem szolgálják a pártközi békét. Álláspontjával egyedül maradt, az NB többi tagja kifejtette, hogy a munkásság sem élt soha sztrájkjogával a nemzet érdekei ellen, hozzátéve: „Amikor a magyar termésnek nagy részét kiszállították Németországba, nem jutott eszébe a kisgazda-társadalomnak sztrájkjogot követelni?”24 Érdekes, hogy a szentesi sajtó reagált a szegedi KGP-szervezetben történt változásokra. Elítélte Donászy Kálmán mellőzését, politikai botrányról beszélt. Nagy- iván Jánost így jellemezte: „közismert reakciós, fasiszta uszító”.25 Azonban nemcsak a szegedi Kisgazdapárt vezetőit támadja a lap, a szentesi pártszervezetet is felszólítja, hogy „söpörje ki a szemetet”. Lakos Jánossal, a szentesi KGP titkárával kapcsolatban felhívja a figyelmet arra, hogy az igazoló bizottság 1945 tavaszán állásvesztésre ítélte (bár utána a szegedi Népbíróság felmentette). Lakos népnyúzó reakciós hivatalnok volt — állapítja meg a Magyar Alföld.26 21 Vásárhely Népe, 1945. okt. 12. 23 Uo. 1945. okt. 17. ill. okt. 18. 33 Szentesi Nemzeti Bizottság iratai. 1945. szept. 5. 51. sz. jkv. Csongrád megyei Levéltár, Szentes XVII. 19. 24 Válogatott dokumentumok Csongrád megye munkásmozgalmának történetéből 1944—1945. Szerkesztette: RÁcz János. Szeged, 1970, Kiadja az MSZMP Csongrád megyei Bizottsága és a Csongrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. 212—213. o. 25 Magyar Alföld, 1945. szept. 26. 29 Uo. 1945. okt. 12. 73
