Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)

Kovács László: A Független Kisgazdapárt az 1945-ös nemzetgyűlési választásokban Csongrád megyében

A budapesti választások után itt is frontális támadás indult a KGP ellen. Ennek nyitánya a moszkvai rádió értékelésének közzététele volt „A magyar reakció a demokrácia által nyújtott lehetőségeket kihasználva előretörést kísérelt meg.” A Kisgazdapárt léte függ attól, hogy saját belső ellentmondásait fel tudja-e oldani. Ha nem, akkor „a testén rágódó fasiszta férget” az MNFF valóban demokratikus erői fogják elpusztítani27 —• mondotta a moszkvai rádió.

Ezek után a lapban naponta jelennek meg cikkek, melyek felhívják a „becsületes kisgazdákat”, hogy szakítsanak reakciós vezetőikkel, akik számára „a demokrácia a csendőrszurony, az iparbárók és a földesurak világa”.28

A nemzetgyűlési választások előtt a helyi lap csak a 4. — MKP — listát propagálja, olyannyira, hogy a „Hogyan kell szavazni?” c. cikkben ezt írják: „...a fülkében a szavazólapra a keresztet a 4. kockába kell (kiemelés K. L.) tenni...”29 A hódmezővásárhelyihez hasonló pártközi megegyezésnek, vagy legalább tárgyalásnak Szentesen nincs nyoma.

Csongrádon a választások előkészítésének idején a már említett Sághy-ügy állt az érdeklődés középpontjában. Az NB ülésein és a sajtóban is elsősorban ezzel foglalkoztak. A KGP választási tevékenysége a fennmaradt csekély forrás szerint nem tér el az eddig felvázoltaktól. A párt igen erőteljes választási propagandát folytatott. 1945 nyarától 5 kisgazdapárti, 2 SZDP, 2 PDP és 3 NPP által rendezett nagygyűlés volt a városban, a helyi kommunista párt viszont nem rendezett hasonló demonstrációt. Érdekes az is, hogy Tildy Zoltán, Nagy Ferenc, Takács Ferenc, Teleki Géza személyében országos pártvezetők is megjelentek a városban. Az MKP részéről központi előadó nem segítette a helyi választók megnyeréséért folytatott propagandahadjáratot.30

Még kevesebbet tudunk a községekben folytatott választási küzdelemről. A szegedi tapasztalatok alapján valószínű, hogy az itt folyó agitáció irányítói a jobban képzett városi pártvezetők voltak, akik népgyűléseken próbáltak szavazókat toborozni a Kisgazdapárt számára.

A gyűléseken elhangzott szónoklatok hangneme — a kisebb ellenőrzés miatt — minden bizonnyal szókimondóbb, néhol szélsőséges volt. Ezt támasztja alá Csany- telek példája, ahol a „budapesti választási győzelemtől megittasult reakció” nyomult előtérbe. A helyi kisgazdapárti titkár már kötelet emlegetett a kommunistáknak, mondván: ezután „nem kell a davaj-politika!” — állítja a szentesi Magyar Alföld.31

Egy-egy ilyen hangvételű pártgyűlés után néha fékezhetetlen indulatok szabadultak el. Hozzájárult ehhez a falusi lakosság ellátatlansága olyan alapvető cikkekkel, mint pl. só, petróleum, dohány; és a magas ipari árak okozta elkeseredés. A pattanásig feszült helyzetben elég volt egy szikra, s máris jóvátehetetlen dolgok történtek.

így volt ez Mindszenten is, ahol a komp- és vonatközlekedés szünetelése következtében nem jutottak hozzá még „batyuzás” segítségével sem az említett dolgokhoz. A pártok helyi vezetői egymást okolták a helyzetért, aminek azután súlyos tömeg- verekedés lett a vége. Az ügy nagy vihart kavart, főispáni bizottság vizsgálta ki, s próbálta felkutatni a felelősöket.32 Szegváron a választás előtti éjszakán provokatív

27 Uo. 1945. okt. 19.

28 Uo. 1945. okt. 24.

29 Uo. 1945. okt. 30.

30 Gát—Sebestyén 87. o.

31 Magyar Alföld, 1945. okt. 19.

38 A tanúkiahallgatások jegyzőkönyve azt látszik bizonyítani, hogy előzőleg elhatározott és megszervezett akcióról volt szó, melynek szálai a helyi kommunista pártszervezet egyes tagjaihoz vezettek. Több tanúvallomás szerint az atrocitások felvonulással, majd hangos tüntetéssel, ablakbe- veréssel kezdődtek, melynek során néhányan azt kiabálták: „Ha Héjjas Iván tudott vérfürdőt ren74