Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Herczeg Mihály: Hódmezővásárhely a felszabadulástól a földosztásig
MKP részéről Kovács Imre, Oláh Lajos, Félix János. Az SZDP részéről Juhász Pál, Pap Lajos, Kiss János. A Független Kisgazdapártot Tárkány Szűcs Ferenc, Török Imre, Vata Ernő képviselte. A Szabad Szakszervezetek küldöttei: Diószegi Ferenc, Boros János, Somogyi Lajos. Január 29-én ismertette Karácsonyi Ferenc a kormány leiratát, hogy alakítsanak bérrendező bizottságokat. A Nemzeti Bizottságból ide két tagot delegáltak, Juhász Pált és Oláh Mihályt, — a Szabad Szakszervezettől Diószegi Ferencet és Vad Jánost, — a munkaadók közül Vass Albert kőművest és Nagy József cégvezetőt. Az elnököt a főispán nevezte ki Körmendi Dezső személyében. A Nemzeti Bizottságban hamarosan feszültség lépett föl. Az történt ugyanis, hogy Karácsonyi Ferenc ismertette az MNFF kiáltványát, s hangsúlyozta, hogy volt nyilasok nem lehetnek tagjai a demokratikus pártoknak, sőt egyszerű tagjai sem lehetnek a Nemzeti Bizottságnak azok, akik a kormánypártban vezető szerepet játszottak. Karácsonyi Sándor magára vette, mondván, hogy ő tizenöt éve kisgazda- párti, de kíváncsiságból néhány jobboldali gyűlést is végighallgatott. Oláh Mihály ekkor nyilas titkári jelentésekre hivatkozott, amelyekben Karácsonyi Sándor neve is szerepelt.167 Márton Árpádot is fölkereste egy küldöttség, hogy hajlandó-e szolidaritást vállalni a kisgazdapárt volt küldöttjével, Karácsonyival, mivel őt, Márton Árpádot is a Kisgazdapárt küldte. Márton atya (ez volt a kedvelt megszólítása református lelkész létére) ekkor kijelentette, hogy ő nem is tagja a Kisgazdapártnak.168 A küldöttség szerint, ha nem tag, nem is képviselheti azt. Ekkor Márton Árpád lemondott az elnökségről. Végül többek kérdésére mégis megmaradt a Nemzeti Bizottságban, de a kisgazdapárt részéről Karácsonyi helyett „vajas” Molnár Imre került be. Néhány hónap múlva ő ellene is fölmerült a vád, hogy „turulista” volt.169 Amikor kérte ügye kivizsgálását „Diószegi tagtárs bejelenti, hogy többször hallotta Molnár Imrére azt a kijelentést, hogy ő volt a MÉP-nek az alelnöke”. (1945. április 7.) Később Oláh Mihály javasolta, hogy „tekintettel arra, hogy ilyen feltevés van Molnár Imréről, önként vonuljon ki a Nemzeti Bizottságból, a Kisgazda Párt pedig egy másik tagot küldjön be”.160 így lett tagja a Nemzeti Bizottságnak a sokkal hajlékonyabb Vata Ernő. A korabeli sajtó akkoriban úgy látta, hogy a Nemzeti Bizottságok nélkülözhetetlen szerve az új magyar életnek. Ezek a bizottságok őrködnek a demokratikus pártok együttműködésének harmóniája felett, őrködnek az igaerő helyes kihasználása és az újjáépítőmunka zavartalansága felett. Tehát akkor a Nemzeti Bizottságok jól politizáltak. Komoly támogatást nyújtottak a Nemzeti Segélynek is. Elhangzott, hogy a Nemzeti Segély mindenkit maga köré gyűjt, csak a fasisztákat nem. A már összegyűlt búzát megőrlették és úgy továbbították az éhező vidéknek. A Nemzeti Segély irodájául a volt MÉP helyiségét (Tisza szálló), raktárául pedig a Novák boltot (ma: Porcelánbolt) foglalta le. A Nemzeti Bizottság elhatározta, hogy minden szombaton délután 4 órakor tartja üléseit. A Nemzeti Bizottság irodája a városháza földszint 17-es szobájában működött. A hivatalos idő minden délelőtt 9—12-ig tartott.161 167 CsmL Hf A Hódmezővásárhelyi Nemzeti Bizottság iratai 1945—1949 (továbbiakban: NB) 6/1945. NB. jkv. 158 Uo. 7/1945. NB. febr. 13. jkv. 169 CsmL Hf 22/1945. NB. ápr. 7. jkv. 180 Uo. 23/1945. NB. jkv. 161 Uo. 14/1945. NB. jkv. 50
