Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)

Herczeg Mihály: Hódmezővásárhely a felszabadulástól a földosztásig

(Állítólag plakát). Este 6 után nem szabad az utcán járni. Állítólag románok jöttek ma Vásárhelyre”.67

A tanár úr baloldali embernek számított Vásárhelyen, hiszen 1919-es magatartásáért egész évtizeden át állástalanul tengó'dött. Naplójából mégis a tartózkodó aggódás csendül ki. Ne felejtsük el, hogy az emberek meg voltak félemlítve. Augusztus 27-tó'l szeptember 9-ig antibolsevista kiállítás volt a Fekete Sasban, ahol a tarkó- lövéstó'l a nó'k megeró'szakolásáig sokféle „rémtettel” ijesztgettek. A hetekig hallatszó harcizaj olyan embereket is menekülésre késztetett, akiknek semmijük sem volt. Biciklin, de még talicskán is maguk eló'tt tolva kis motyójukat igyekeztek Mártély felé. A „bevonulás” elől több száz család (fó'leg tisztviselő' és nagygazda) elmenekült. Elhagyott lakásaikat előbb-utóbb fölfedezték bizonyos lumpen elemek. Szemléletesen adta ezt elő' Vad János: „Sokan éppen egy üzletet fosztogattak a katolikus templommal szemben, amikor feljöttem a pincéből. Bementem az üzletbe és azt mondtam a fosztogatóknak: Emberek, nem így képzeltük el ezt, hogy a felszabadulás első nap! ját rablással kezdjük! A tietek lesz ez, mert kiosztjuk nektek és mindannyiunké lesz- Hallgattak rám az emberek és kijöttek a helyiségből”.68

Polgárőrség alakul...

Kovács Mihály újságírótól úgy hallottuk, hogy Karácsonyi Ferenc, — aki egy évtizeden át volt a Szociáldemokrata párt hódmezővásárhelyi titkára—, egy átvonuló szovjet katonai egység parancsnokától kért és kapott engedélyt október 9-én a köz- biztonság helyreállítása céljából munkásőrség felállítására. Rövidesen polgárőrségnek hívták ezt az alakulatot, mintegy megkülönböztetésül a volt nemzetőrségtől. Mielőtt tovább haladnánk, próbáljuk meg kibogozni, mi lett a közigazgatással, és azt, hogyan alakultak meg a pártok. A szomszédos városok példája azt sugallja, hogy a Vörös Hadsereg legelső gondja a közigazgatás gépezetének megindítása, a munka megindítása, a normális élet helyreállítása volt. Vegyük csak Orosháza példáját, ahol október 8-án egy NKVD-s ezredes Keresztes Mihállyal közölte: „a szovjet hadsereg nevében kinevez a város polgármesterének”.69 Ez a séma vidékünkön általánosnak látszik. Másnap, harmadnap a szovjet városparancsnok kinevez valakit polgármesterré.

Már szóltunk róla, hogy a közigazgatás ideglenes irányítását dr. Sárkány polgár- mester Katona Ferencre bízta. Őriz a levéltár egy plakátot, amelyet Katona október

8-i dátummal mint közigazgatási vezető írt alá. Ezen a hirdetményen arról van szó, hogy „a város orosz katonai parancsnokának rendeletére felhívom az összes állami és városi tisztviselőket, továbbá az összes Kokron-gyári munkásokat, valamint a város területén levő egyéb ipari üzemeknél alkalmazott összes munkásokat, hogy folyó hó 9-én munkahelyükön feltétlenül pontosan jelenjenek meg.”70

Ebbe a képbe jól beleillik Fejérváry József visszaemlékezése Szerinte: az urak elmenekültek. Gazdátlanul maradt a város. „A szocializmus bátor kiállású, öntudatos 97 98

97 Dr. Karádi György kéziratos naplójegyzetei a Hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium könyvtára tulajdonában.

99 Társadalmi Szemle, 1965. 2. szám 65—66. p. Szabó Lajos Bocskai utcai csizmadiamester kiállt a kapujába figyelni, mi történik. Egy tóbeli, ismerőse kis kézikocsin fotelokat, szőnyeget, rekaimert tolt a viskója felé. „Jó világ ez, Szabó úr!” — kiáltott oda vidáman. Néhány nap múlva lógó fejjel húzta vissza kis kocsiján a bútorokat, „ögye mög a fene, nem is olyan jó világ ez Szabó úr” —mondta csöndesen.

98 Keresztes Mihály: Napnyugtától napkeltéig. Budapest, 1968. 272. p.

79 CsmL Hf Plakátgyűjtemény.

22