Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Herczeg Mihály: Hódmezővásárhely a felszabadulástól a földosztásig
régi ismert és el ismert harcosai, akiket nemcsak a munkásság, de a polgári társadalom demokrata érzelmű része is tudott becsülni. Posztós Sándor, Borsi János, Karácsonyi Ferenc odaálltak az elárvult posztokra. Ők hárman, kiegészítve a prole- tráság fiatalabb generációjának lelkes tagjaival, — jelentek meg vasárnap délelőtt a városházán, s léptek érintkezésbe a szovjet katonai parancsnoksággal. Kilenc óra tájban ért a városháza elé autón három magasrangú szovjet katonatiszt. Katona Ferenc tb. tanácsnoknak, aki a városházi vezetők közül a helyén maradt, utasítást adtak, hogy a rend és nyugalom fenntartására szervezzenek őrséget. Egy szovjet őrnagy megtekintette a városháza épületét. A közgyűlési teremben megállt Kossuth Lajos, majd Rákóczi Ferenc képe előtt. Mind a kettőt felismerte. A polgárőrséget a munkás- mozgalom kipróbált harcosaiból Karácsonyi Ferenc szervezte meg. Október 9-én már karszalagos polgár-járőrök cirkáltak a városban és álltak a Kossuth téren őrszemet”.71 A vásárhelyi levéltárban találtunk egy igazolvány űrlapot. E szerint az igazolvány tulajdonosa a helybeli munkásőrség tagja. A feladata a civil lakosság fosztogatásának megakadályozása. Nem léphet fel a szovjet hadsereg tagjaival szemben. A keltezés: 1944. október 9. A pecsét a polgármesteri hivatalé. (Kár, hogy névreszóló, kitöltött példány nem került elő.) Október 10-én „Kiss Pál közigazgatási vezető” aláírásával megjelent egy plakát, amely 4 vásárhelyi lakos halálos ítéletéről szólt, mivel „rabláson tetten érettek”. A név, lakóhely szerint felsorolt tettesek kivégzésére nem került sor. A szovjet városparancsnok az utolsó pillanatban élt „kegyelmi jogával”. Majd így folytatta a polgármester: “A katonai parancsnokságtól kapott felhatalmazás alapján szigorúan és nyomatékosan felhívom mindazon polgári egyéneket, kik az utóbbi napokban bárkitől bármit elloptak, vagy elraboltak, azt a városi székházban felállított polgárőrségnek haladéktalanul szállítsák vissza, annyival is inkább, mert a polgárőrség, tagjaival az ellopott vagy elrabolt holmikat fel fogom kutatni, s minden olyan egyénre kinél ilyen fog találtatni, azonnali halálbüntetés vár”...72 Egyben felszólította a lakosságot, hogy jelentsék a lopott holmit. A levéltárban őrzött, két folytatólagosan felvett jegyzőkönyv szerint 383 egyén szánta rá magát, hogy az elhurcolt javakat visszavigye a polgárőrségre. Egyetlen példa: Egy Sárkány utcai (megnevezett!) család a következőket szolgáltatta be: 7 db abrosz, 9 db törülköző, 14 db párnahaj, 34 szalvéta, 2 kombiné 1 párnahaj, 1 db férfi hálóing, 1 db bébi ruha, 1 függöny, 1 kis ing, 1 kabát, 1 női kabát, 2 szoknya, 1 pongyola, 1 fürdőruha, 1 terítő, 1 fiúkabát, 6 db bélésanyag, 1 db svájci sapka, 1 bébi kabát, 10 pár harisnya, 2 vekkeróra, 9 db kis- kanál, 1 csipesz, 3 ezüst cukortartó, 1 db ezüst cukortartó, 2 pénztárca, 2 aktatáskát 2 db bőrönd, 1 őv, 4 db ridikül, 2 férfikabát, 14 pár cipő. A kifosztott cégek több mint fele zsidó üzlet volt. Nem kerülte el sorsát a Gábor cipőüzlet, a Delka, Hegedűs bőröndös sem, sőt a patikák, de még az Észak utcai óvoda sem. A városban 224 elhagyott házat, a határban 124 gazdátlanul maradt földbirtokot írtak össze. 1944. november végén az új polgármester jelentést készített az addig fölszabadított városok tervezett polgármesteri értekezletére. Jelentésének ide vágó részlete: „. A közrend, élet- és vagyon biztonság a viszonyokhoz képest kielé- gítő-sőt jónak mondható. Igaz ugyan, hogy lopás és nyereségvágyból elkövetett más kisebb bűncselekmények jócskán fordulnak elő, de ilyeneknek boldogabb időben sem voltunk híjával, s nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy rendőrünk egy szál nem sok, annyi sem maradt, hogy a semmiből kellett máról holnapra polgárőréget szerveznünk, s hogy ez a polgárőrség ma is fegyver nélkül végzi nehéz és veszélyes szolgálatát, s hogy emberélet ellen elkövetett bűncselekmény súlyosabb formában, 71 Fejérváry József: Történeti napok. Viharsarok, 1954. okt. 6. sz. 73 CsmL Hf 2169/1944. ein. 23
