Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Haladi József: Fejezetek Hódmezővásárhely mezőgazdaságának legújabbkori történetéből
E megoszlásból látszik, hogy Hódmezővásárhelyen tulajdonképpeni nagybirtok nem volt. A fenti adatok bizonyítják, hogy 1935-ben az egyéni gazdaságok összes területének 68,5 %-a (több mint 84 000kh) 20 kh-nál nagyobb területű gazdaságok tulajdonában volt, bár ezeknek a gazdaságoknak a száma az egyéni gazdaságoknak csupán 20,1 %-át tette ki. A város kulákgazdaságai és egyéb földbirtokosai több mint háromszorosát birtokolták annak a földterületnek, amely a tényleges arányok szerint „megillette” volna őket. A statisztikai kimutatásból nem lehet pontosan megállapítani, hogy mennyi volt a kulákgazdaságok száma, de következtetni enged arra, hogy sok kulák élt a városban. A kimutatás szerint 1 kh alatt van az egyéni gazdaságok 27,5 %-a, mely az egyéni gazdaságok összterületének mindössze 0,7 %-át birtokolja. Ezek a családok, de a még néhány holddal rendelkezők is, hogy megélhetésüket biztosítani tudják, kénytelenek voltak a nincstelen agrárproletárokkal együtt napszámba járni és alkalmi munkát vállalni. Az aránytalanságokat csak fokozta az a tény, hogy a kulákok kezén levő földek általában a legjobb minőségűek voltak, ugyanakkor a kisparcellákon korlátozott lehetőségek között gazdálkodó szegény- és középparasztság kénytelen volt a gyengébb és rosszabb minőségű földeket művelni. 1935-ben az egyházak birtokában levő mintegy 1330 kh földterület is általában a legjobb minőségű földekből tevődött össze; például a református egyház 700 kh birtokának 16,7 aranykorona, a görögkeleti egyház birtokának 15,7 aranykorona volt a kát. holdanként! átlagos tiszta jövedelme, ugyanakkor a város összes területén a holdankénti átlag 14,7 aranykoronát tett ki.3 Átvitt értelemben a felszabadulás előtti Hódmezővásárhelyre is jellemző az, amit Móricz Zsigmond keserű iróniával jegyez meg a Kivirágos kivirradtig című regényében: „Soha se volt ebben az országban semmi biztos, csak a grófi uradalmak sorsa”. Ez a város felszabadulása után a népi demokratikus átalakulás megkezdésével gyökeresen megváltozott. A Szovjetunió Vörös Hadserege 1944 szeptemberében megkezdte hazánk felszabadítását a hitleri fasizmus és csatlósaik elnyomása alól. Hódmezővásárhely 1944. október 8-án szabadult fel. A felszabadulás után megváltozott a város gazdasági, társadalmi, politikai helyzete, a munkásosztály, a dolgozó nép a hatalom részesévé vált. A városban is megszűnt az egyházak, reakciós földbirtokosok és kulákok kiváltságos helyzete, nemcsak a földterület nagyságában (a földreform következtében), hanem minőségében is. Különösen 1952 után a 20 kh-nál nagyobb területű — többségében kulák gazdaságok — összes területének kát. holdankénti aranykorona tiszta jövedelme fokozatosan csökkent, mivel a földcserék következtében eddigi nagykiterjedésű földjeik részben a kis- és középparasztság tulajdonába, részben szocialista szektorba kerültek. Az 1945-ös földreform Hódmezővásárhely életében is történelmi jelentőségű. A földosztás kezdeményezésében és végrehajtásában itt is a kommunisták jártak elöl, mint országos viszonylatban. „A Magyar Kommunista Párt tudatában volt annak, hogy az ország demokratikus átalakítása csak széles körű földreform megvalósításával, a feudális eredetű nagybirtokrendszer felszámolásával lehetséges. De tisztában volt azzal is, hogy a népidemokratikus forradalom véghezvitelének szükséges feltétele a munkás-paraszt szövetség, amelynek viszont feltétele a szegényparasztság több évszázados föld utáni vágyának kielégítése”.4 * 3 Uo. 8. old. 4 Válogatott dokumentumok Csongrád megye munkásmozgalmának történetéből. 1944—1945. Szerkesztette és a bevezetőt írta RÁcz János. Szeged, 1970. (a továbbiakban: VDCsm.MT. 1944— 1945. Szeged, 1970.) 224
