Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Haladi József: Fejezetek Hódmezővásárhely mezőgazdaságának legújabbkori történetéből
Az MKP novemberi programja már határozott állást foglalt a földosztás mellett: E program szerint: „a mezőgazdasági munkások és cselédek, a törpe- és kisbirtokosok, a magyar nép e legszámosabb és legszegényebb rétegének felemelésére, a magyar demokrácia megszilárdítására a legrövidebb határidőn belül a földigénylők közreműködésével széles körű földreformot kell végrehajtani.”5 Néhány héttel később, 1944. december 21-én elhangzott Debrecenben az Ideiglenes Nemzetgyűlés Szózata, amely a földosztásról a következőket mondja: „Földreformot akarunk! Földhöz juttatunk sok százezer földnélküli és szegényparasztot, hogy gyarapítsuk a magyar nemzeti erőt és évszázadokra megszilárdítsuk a magyar demokratikus államrendet”.6 Hazánkban a földkérdés megoldása népi demokratikus forradalom során, kedvező nemzetközi és belső politikai erőviszonyok közepette került napirendre, amikor a hatalomban döntő szava már a munkásosztálynak volt, amelyet a Szovjetunió felszabadító szerepe eszmeileg, a Vörös Hadsereg jelenléte pedig konkrétan is támogatott.7 Amikor Hódmezővásárhelyen a 600/1945. ME. számú rendelet alapján megalakult a Földigénylő Bizottság, munkájához azonnal hozzá kezdett. A földigénylőket számbavéve arra törekedett, hogy azok igényét a lehetőségekhez mérten kielégítse — földhöz juttassa. A kiosztható föld mennyisége kevés volt. A városban a Földigénylő Bizottság 1945. július 9-i levelében — amelyet az Országos Földrendező Tanácshoz küldött a földigénylés kielégítésével kapcsolatos panaszok orvoslása céljából — megindokolja, hogy miért volt szükség a rendelet értelmében megváltás alá kerülő ingatlanok szétosztására Hódmezővásárhelyen: „A Földigénylő Bizottság 3100 földigénylő közül ezideig mindössze kb. 1100 egyént tudott kielégíteni és most abban az esetben, ha a Megyei Tanács által hozott határozatban mentesített ingatlanokat az előbbi tulajdonosoknak vissza kell adni, akkor itt Vásárhelyen alig 5—600 földigénylő kaphat csak földet”.8 A Földigénylő Bizottság az idézett dokumentum szerint a kiosztható föld mennyiségét úgy próbálta növelni, hogy a városból elmenekült, ahogyan ők indokolták, a reakciós birtokosok rendelet szerint ki nem osztható birtokait is felosztották. A dokumentumból az is kitűnik, hogy az 1100 fő, aki ez ideig földet kapott, nem a végleges létszámot jelenti. A Csongrád megyei Statisztikai Hivatal Igazgatóságának 1956-os összefoglaló jelentése alapján a végleges adat a következő: Az 1945. évi földreform során földhöz juttatónak száma9 Megnevezés összesen Ebből 1 1—5 kh földterületet kapott 5—10 10— Gazdasággal rendelkezők 1 282 15,1 46,5 37,5 2,7 Gazdaság nélk. 114 26,3 62,3 10,5 0,9 Összesen: 1 396 16,0 47,8 33,6 2,6 A földhöz juttatónak 89 %-a őstermelő foglalkozású volt. 6 A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt határozatai 1944—1948. Kossuth, 1967. 39. old. (a továbbiakban: MKP és SzDP hat-i 1944—1948. Kossuth, 1967). * Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok. Budapest, 1972. 5. sz. 10. old. 7 M. Somlyai Magda: Az 1945-ös földreform. Kossuth, 1965. 146. old. * VDCsm.MT. 1944—1945. Szeged, 1970. 306. sz. dók. 519. old. * KSH C$m. lg. jel. 0025/1956. 10. old. 225
