Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Fórizs Sándor: A mezőgazdaság szocialista átszervezése és a termelőszövetkezetek fejlődése Szegeden 1949–1972
gonya nem játszott szerepet. A napraforgó vetésterülete jelentős ingadozásokkal fokozatosan emelkedett. A takarmánynövények vetésterületének csökkenése nem érintette a lucernát, melyet továbbra is 1000 kh körüli területen termesztettek. A zöldségféléken belül a fűszerpaprika vetésterülete majdnem kétszeresére emelkedett. A fűszerpaprika a mezőgazdaság szocialista átszervezése után is Szeged egyik híres terménye maradt. Az országos termelés 40%-át a hatvanas évek végén a szegedi körzet adta. Termelése az előző évtizedek visszaesése után megújult. Az 1930-as években a vetésterület csak felét tette ki a hatvanas évekének, a termésátlagok pedig 30 q/kh körül alakultak. Ez a termelési átlag az ötvenes években 25 q/kh-ra csökkent. A megalakult tsz-ekben a hatvanas években fokozatosan újjászervezték a termelést, melynek eredményeként 1968-ban 56,3 q/kh átlagtermést takarítottak be. Az 1966— 1971 közötti hat évben a termésátlag 45 q/kh volt, majdnem kétszerese az ötvenes évek átlagának. Az Új Élet Tsz az ország legnagyobb fűszerpaprika termelő gazdaságává vált. A hatvanas években átlag 400 kh-on termelte évente ezt a munkaigényes növényt. A fűszerpaprika mellett a zöldségfélék közül a legnagyobb területtel a zöldborsó termesztése szerepelt. Ezt követte a paradicsom, zöldpaprika és káposzta 5—8%-os aránnyal. Az 1966. évben 1167 vagon zöldség került értékesítésre. A zöldségféléken beül a friss fogyasztású zöldségek aránya 37%-ról 26%-ra csökkent. Ennek oka, hogy a nagy mennyiségben konzervipari célra termesztett zöldségeket biztosabban lehetett értékesíteni és kevesebb munkaerőt foglalkoztatott. A Haladás és Felszabadulás Tsz-ek 1967-ben 21 ezer m2 üvegház felülettel rendelkeztek. Ezenkívül 53 ezer m2 melegágyi ablakfelület és 50 ezer m2 fóliaterület biztosította a palántanevelést, valamint a korai zöldségfélék termesztését. A tsz-ek állatállományának fejlődése (db)u Megnevezés 1966 1967 1968 1969 1970 1971 Szarvasmarha 1474 1533 1654 1554 1730 1613 ebből tehén 466 473 506 456 491 462 Sertés 2943 1864 2103 2434 3694 3538 ebből anyakoca 277 182 165 257 396 373 Ló 436 417 393 434 406 365 Juh 1536 1911 2589 3172 4579 4238 Baromfi 1000 db — — — 110 103 108 100 kh-ra jutó sz. állat 15,1 14,7 16,0 16,0 19,5 15,4 Az állattenyésztés területén jelentős változások nem következtek be. A szarvas- marha állománya mérsékelten emelkedett, a tehén létszám azonban ezen belül nem változott. Az állomány létszáma 1968-ig folyamatosan emelkedett, majd 1971-ig, különösen a tehén létszámnál lassú csökkenés tapasztalható. A szarvasmarha állománya 1971-ben az előző évhez viszonyítva mind a közös, mind a háztáji gazdaságokban csökkent és alig haladta meg az 1966. évi szintet. A létszám fejlesztéséhez szükséges új létesítmények építését az anyagi érdekeltség hiánya miatt a gazdaságok nem vállalták, nem építkeztek. A szarvasmarha tenyésztése válságba került, az állomány 13 13 Ugyanott, 1966—1971. 212
