Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Herczeg Mihály: Hódmezővásárhely a felszabadulástól a földosztásig
Szeptember 29-én közzétette a polgármester a Középtiszai hadműveleti terület kormánybiztosának, dr. Molnár Imrének 1/1944. sz. körrendeletét. „Több helyen előfordult, hogy az ellenség által fenyegetett helyeken az önkormányzati és rendőrségi tisztviselők hivatali állomáshelyükről még oly időben eltávoztak, amikor hivatali működésüket módjukban lett volna tovább folytatni... Mindazon tisztviselők, akik állomáshelyükről indokolatlanul eltávoztak, valamint azok, akik az ellenséges veszély megszűnte folytán állomáshelyeikre már visszatérhetnek, haladéktalanul térjenek vissza!”49 * G. Fazekas Erzsébet a helyi viszonyok ismeretének hiányában azt állítja, hogy Hódmezővásárhely tisztviselői kara Makó eleste után „szeptember 25-én elhagyta a várost” s a régi államgépezet két héttel a felszabadulás előtt szétesett. Vagyis szerinte Vásárhely két hétig a „senki földje lett volna”. Ugyanakkor megállapítja, hogy Szentest a régi közigazgatás csak október 7-én hagyta el. Ott csak 24 órára maradt „gazdátlan” a város.60 Ez félreértés! A városháza egyes hivatalainak iktatókönyvei is mutatják, hogy szeptember 25—26-a kivételével folyamatosan történt az ügyintézés, némely ügyosztályon tekintélyes mennyiségben. A polgármester az erődítési munkálatokra való jelentkezést sürgető plakátján szeptember 29-én azzal fenyegetőzött, hogy „Amennyiben jelen felhívásomnak kellő foganatja nem volna, úgy a honvédelmi törvény alapján városrészenként karhatalom igénybevételével fogom a lakosságot a munkálatokra kényszerrel igénybe venni”.51 Kiürítési rendelet... Szeptember 30-án jelent meg dr. Sárkány Gyula polgármester ún. „kiürítési rendelete”, amelyet sokan vulgárisán félremagyaráztak, sőt meghamisítottak! Ezért érdemes belőle néhány sort szó szerint idéznünk: „Felsőbb rendelkezés folytán meg van engedve, hogy a harc vonalától számított 50 km mélységében azok az egyének, akik az ellenséges megszállás folytán veszélyeztetve érzik magukat, eltávozhassanak. Tekintettel arra, hogy városunk jelen pillanatban ezen 50 km körzetbe bele esik, ajánlatosnak tartanám, hogy az önként távozók mielőbb hagyják el a várost és ameny- nyiben a közelben elhelyezkedési lehetőségük nincs, úgy Jásznagykun—Szolnok vármegye tiszaföldvári járásában helyezkedjenek el további intézkedésig.”52 Ugyanekkor a helyi újság is cikkezett arról, hogy a kiürítés rémhír. Csupán arról van szó, hogy mától kezdve az elutazáshoz nem lesz külön engedély. Aki akar, szabadon elmehet... Október elsején közzétett a polgármester egy hirdetményt a lábasjószágok „biztonságba helyezéséről”, mert „megtörténhetik ismét, mint ahogy már megtörtént, hogy az ellenség egyes gazdák jószágait minden kártérítés nélkül vitte el”. Erre a célra a kisteleki legelőt jelölte meg, ahova az algyői és mindszenti kompon át kellett volna az állatokat hajtani. De hogy mennyire nem gondolta komolyan azt a polgár- mester sem, mutatja, hogy október 5-ig adott haladékot annak aki hajcsárokat akar a gazdasági ügyosztálytól kérni.53 * * 49 CsmL Hf 2061/1944. ein. 90 G. Fazekas Erzsébet: Népi demokratikus forradalmunk néhány kérdése. In: Tanulmány a magyar népi demokrácia történetéből. Budapest, 1955. — 80. p. 51 CsmL Hf Plakátgyűjtemény, szám nélkül. 52 CsmL Hf II. 18203/1944. polgm.—Plakátgyűjtemény. 63 CsmL Hf 38/1944. ein. Maga a város, mint közület, a saját gulyáját sem hajtotta el, hanem a téglási legelőn „elrejtette". Később a Vörös Hadsereg szükségleteit fedezte, tehát közvetve a végső győzelmet segítette elő. 17
