Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)

Gaál Endre: Emlékezés az EÜSZ Sakk-körre

Szeged 160 csapattal külön kerületet alkotott. Ez a fegyvertény csapatunk egyik legnagyobb sikere volt, és jogos büszkeséggel vehettük át a „Népi bajnok” c. emlékérmet és oklevelet. Az alapfokú megyei bajnokság megnyerése révén bekerültünk a megyei II. osztályba, s 1949 őszétől már a korábbinál valamivel magasabb szinten folytattuk a csapatversenyt.

Az 1948—1949-es sakkévad rendkívül mozgalmas volt városunkban. A cen- tenáris és a népi bajnokságon kívül azzá tette számos barátságos csapatmérkőzés, valamint az, hogy több mester is megfordult Hódmezővásárhelyen, előadásokat, szimultánokat tartva.21 1948 szeptemberében és december végén dr. Bán Jenő mester, a MADOS vidéki szervező titkára, 1949 februárjában, a népi bajnokság megnyitása alkalmából Füstér Géza, március 20-án a Budapesten rendezett magyar—szovjet csapatmérkőzés résztvevői közül Bronstein és Averbah nagymesterek, május 14-én Sebestyén mester tartottak szimultánt városunkban.25 Sajnos a szovjet mesterek ellen nem játszottam. (A többi ellen igen.) Pedig kaptam lehetőséget az Averbah szimultánjába való belépésre, azonban Bronsteinnal szerettem volna megmérkőzni. Erre nem lévén mód, a szimultánban nem vettem részt. A mérkőzés a Fekete Sas akkor még rendkívül kopott, poros, gondozatlan nagytermében volt. A magyar sakkozók két hatalmas, patkó alakú asztal mellett foglaltak helyet. A Bronstein elleni játékban résztvevők között az EÜSZ-ből Földvári László kapott helyet, az ő játszmáját figyeltem. Bronstein először udvariasan kezet fogott minden ellenfelével, s csak azután tette meg az első lépést. Változatos megnyitásokat alkalmazott, míg Averbah minden táblán 1. c2—c4-el kezdett. A nagymesterek ellen játszók között Makóról, Orosházáról, Szentesről meghívottak is voltak, hiszen a vendégek oda már nem juthattak el. Mindkét szovjet versenyző gyorsan végzett ellenfeleivel. Averbah ellen az EÜSZ-t — úgy emlékszem — dr. Wirth képviselte. Mindez azt is mutatja, hogy sakk-körünknek az eleinte oly szembetűnő elzártsága 1948 őszétől megszűnt. Ettől kezdve tevékenyen bekapcsolódtunk a város sakkvérkeringésébe, ami számunkra is és a városi sakkélet számára is gyümölcsöző volt. A két városi és a megyei bajnokságmegnyerése az 1948—1949-es sakkévadot az EÜSZ sakk-kör történetének legered ményesebb esztendejévé avatja.

A megyei bajnokságban

A megyei II. osztályban 1949 őszén kezdtük meg szereplésünket. Sajnos ennek figyelemmel kísérése a Vásárhely Népe (1949. október 30-tól Viharsarok) hasábjain keresztül már nem lehetséges. Máthé István megvált a laptól, a sakkrovatnak nem volt többé megfelelő irányítója. Ez is hozzájárult, hogy a sakkrovat 1949 augusztusa után ritkán, rendszertelenül látott napvilágot. Nem segített ezen az sem, hogy 1949 novemberében Kenéz Pál, majd 1950 elején Mák Ernő vette kézbe. A rovat az EÜSZ eredményeiről csak néha közölt valamit. 1950 tavaszán a Viharsarok sakkrovata meg is szűnt; a lap — ritkán — a sportrovatban emlékezett meg néhány sorban a sakkeseményekről és az EÜSZ egy-két eredményéről. A legfőbb ok a sakknak a

14 1949. január 9-én pl. az újjászervezett, Pákozdy Ferenccel és Rácz Andrással megerősített VAOSZ csapattal játszottunk és 4:2 arányú vereséget szenvedtünk. (Vásárhely Népe, 1949. január 16.) Játszottunk barátságos mérkőzést a KlOSZ-szal és a Kötszövőgyárral is. E csapatokat simán megvertük.

38 Vásárhely Népe, 1948. szeptember 19., 1949. február 13., március 20., május 14-i számainak sakkrovatában közölt adatok.

129