Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Gaál Endre: Emlékezés az EÜSZ Sakk-körre
Minden játékosunk a csapatérdeket nézte és nem csinált problémát abból, ha az intéző esetleg a megszokottnál egy hellyel hátrább vagy előrébb tette. Az intéző ugyanis jól ismerve sakkbeli tulajdonságainkat, olyan sorrendben ültetett bennünket, az erőlista adta lehetőségeken belül, amely az adott ellenféllel szemben a legtöbb pont szerzésére nyújtott reményt. A népi bajnokságban én pl. néha a 4., néha az 5. táblán játszottam, rendszerint úgy, hogy a sötét színt kapjam, mert ezzel tudtam jobban játszani. Dr. Kukán pedig rendszerint a világos színt kapta; hol a 2., hol a 3. táblán játszott. Amilyen változtatásokkal minden érintett játékosunk egyetértett, mert a csapat érdekét szolgálta. A következő lépés a megyei népi bajnoki cím megszerzése volt. A városi bajnokság befejezése után, 1949. június 12-én megkezdődött a megyei döntő, három csapat részvételével (EÜSZ, Mindszenti EPOSZ, Szentesi VAOSZ).21 Itt már nem értünk el olyan fölényes győzelmeket, mindössze fél ponttal kerültünk az élre. A lehetséges 12 pontból csak 6,5 pontot szereztünk, 54%-os teljesítményt produkálva. A végeredmény:22 EÜSZ Sz. VAOSZ M. EPOSZ Pontszám 1. EÜSZ — 3 31 61 2. Szentesi VAOSZ 3 — 3 6 3. Mindszenti EPOSZ 21 3 — 51 A Mindszent ellen saját otthonunkban csak szerencsével nyertünk 3,5 : 2,5 arányban, mert a vendégek roppant szívósan küzdöttek. (Győzelmeinket dr. Wirth Márton, Gaál Endre és Gaál Imre szerezték, döntetlent ért el Földvári László.) A második fordulóban Szentesen a VAOSZ ellen csupán döntetlenre futotta (3 : 3). A pontokat dr. Wirth, Földvári (1—1), dr. Kukán és Gaál E. (0,5—0,5) szerezték. Dr. Kukánnak csak szerencsével sikerült gyaloghátrányos végjátékát döntetlenre mentenie. (A tanár úr szavaival élve „penészes állás” volt.) Lényeges tényező azonban, hogy a Szentesi VAOSZ ez alkalomra erősítést szerzett, néhány „játékosa” jogtalanul szerepelt. E szentesi kirándulás emlékezetes marad számomra. A játszmám befejezése után a verseny színhelyéről, a városháza emeleti ablakából néztem a vasárnap délutáni Kossuth téri korzót, és megállapítottam, hogy Szentesen sok csinos lány van. Talán ez is közrejátszott abban, hogy később szentesi lányt vettem feleségül. Másnap, június 20-án pedig Klemm Antal professzornál vizsgáztam három, nehéz magyar nyelvészeti tárgyból. (A mai magyar nyelv, A magyar nyelvjárások, Helyesírás és helyes magyar kiejtés). A kollokvium — az előző napi teherautóút miatt összerázódva és a számomra oly szükséges ismétlés hiánya miatt — nem a legjobban sikerült, a szokásos jelesnél egy fokkal gyengébb jegyet kaptam. Az utolsó fordulóban Mindszenten az EPOSZ 3 : 3-ra végzett a Szentesi VAOSZ- szal, így mi lettünk az elsők. (Sajnos a megyei döntőből egyetlen játszma sincs birtokomban.) Az EÜSZ megérdemelten nyerte az alapfokú megyei bajnokságot, amelynek mezőnyében kétségkívül a legjobb együttes volt. Méltán került a benevezett 115 megyei csapat közül az első helyre.23 A szegedi csapatok ebben nem voltak benne; 21 Uo. 1949. június 5. — A Csongrádi DÉFOSZ és a Nagymágocsi EPOSZ nem indult, mert játékosaik vidéken dolgoztak. 22 A táblázatot a Vásárhely Népe 1949. június 19., június 26. és július 10-i számaiban közölt adatok alapján állítottam össze. 28 A csapatok számára vonatkozó adatok: Magyar Sakkvilág, 1949. március. 128
