Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)

Gaál Endre: Emlékezés az EÜSZ Sakk-körre

Pákozdy mint vendég a szimultánt tartja; Négy-öt csatasíkon most indul a startja. Sakkzsargonban beszél, Laskert idézgeti,

De egy vesztett parti néha meg-meg lepi.

Wirth Márton szerint a sakk „kiszámíthatatlan”, Ezért fontolgat ő, s nem nyit öntudatlan. Csendesen lépeget, nem viharos fajta, 1 Bár a csalfa gondnok nagyokat döf rajta. Marsallbotos pórját addig tologatja, SS Míg övé a játszma — s szívünk ámulatja.

Kukán tanár úr is révedezve nézi,

Hová lettek imént még nyalka vitézi. Pákozdyval játszik, ki kajánul nevet,

Előbb vesztett, így most „vért iszik”, ha lehet. ...Hát ott az ablaknál vájjon mit csinálnak? Farkas rontott neki bőszen öreg Gaálnak. Huszár attakíroz, futárok rohannak,

Szép szőke királynő megy a sötét kannak.

Véres csata tombol, s hogy övé a pálma,

Az Farkas Misinek egyelőre álma.

Földvári mester ott „e” gyalogját nyitja,

A nyugodt játékban van sikere nyitja.

De Ábrahám doktor „c” gyalogja válasz;

Játék lesz itt nyilván, de nem nyugodt már az. Az egyik kopaszon, a másik ravaszon:

Nehéz itt megélni ezen a tavaszon.

Óvatosan vívnak, alig lépnek félre,

Várhatja a világ, melyik áll az élre.

Ifjú Gaál beköszön egy szíves jóestét,

S leül, hogy csatában edzze harmat testét. Ellenfele vitéz, lányarcú Hatala,

Ki Bandink sáncába éppen most hatola.

Sátáni kacajjal csap le egy bástyára,

Csakúgy ping-pong bele az egész játszmája.

Jaj, de ez a ping-pong lesz korai veszte,

A vértelen csatán elvérzik ma este.

Megjelennek néha kibicek és kémek,

Mint zárt intézetben épeszű vendégek. Sakkofréniások közé elvegyülnek,

S e ragályos kórtól maguk is szédülnek.

Majd a sakktitkoknak megyei raktára,

Máthé pajtásunk is benéz egy játszmára. Nyájasan hordozza tekintetét körül;

Ha itt partit veszthet, annak is megörül. Terelgeti nyáját, fájja reumáját,

S EÜSZ diadalra ürítné kupáját...