Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)

Gaál Endre: Emlékezés az EÜSZ Sakk-körre

így kezdődött

Az 1945—1946. iskolai évben a VI. gimnáziumba jártam. Mint az ilyen korú diákokat, engem is sok minden érdekelt. Szenvedélyesen rúgtam a labdát a gimnázium sporttelepén, ott voltam az összes helyi futballmérkőzésen, elolvastam a városi könyvtár legtöbb művészettörténeti és sok más könyvét. De technikai kérdések is foglalkoztattak, sőt ebben az időben kezdtem festegetni és szorgalmas látogatója voltam az iskolai fakultatív rajzóráknak. A gimnázium református vallású diákjainak minden vasárnap délelőtt kötelező volt megjelenni az Ótemplomban. 1946 ragyogó tavaszi vasárnapjain — a templomi prédikáció végeztével hazafelé tartva —■ legtöbbször betértem az utamba eső Hódmezővásárhelyi Munkás Testedző Egyesület (HMTE) pályájára, ahol a munkaszüneti napok délelőttjein sakkozók és tekézők szórakoztak a pálya számukra készített épületében. Különösen a sakkozókat figyeltem élénk érdeklődéssel, néztem játékukat és hallgattam beszélgetésüket. Itt találkoztak a város legjobb sakkjátékosai, akik zömükben a HMTE sakkszakosztályának tagjai voltak. De mellettük a sakkberkekben nem ismert érdeklődők, idősebbek, fiatalabbak is gyakran megjelentek.

A sakkjáték alapelemeit ekkor már ismertem. Édesapám, aki szeretett sakkozni, már évekkel előbb megtanított ezekre. Az elemi sakkismeretek birtokában léptem be a sakk-köri helyiségbe, ahol nagy piszkos bábukkal, zsíros, kopott táblákon folyt a küzdelem. Ha délután HMTE labdarúgómérkőzés volt, a sakkozók helyisége is elnéptelenedett, csaknem mindenki a meccset figyelte, amelyek ezekben az időkben nagyiramúak, izgalmakban bővelkedők voltak. A politikai élethez hasonlóan a sportpályán is sok tekintetben politikai harc, osztályharc folyt. A munkásosztály a sport területén is küzdött a burzsoázia ellen. így a HMTE, a Munkás mérkőzései mindig feszült légkörben folytak.3 E mérkőzések úgyszólván csak Benkő Ferencet nem tudták a sakkteremből kimozdítani. A város egyik legjobb játékosa volt és a legtöbbször vasárnap délután is tudott magának partnert biztosítani. A játszmából még a labdarúgó-mérkőzés közönségének hangorkánja sem tudta kizökkenteni. Sokszor figyeltem sallangmentes, egyszerű, a legkézenfekvőbb megoldásokat alkalmazó játékát, derültem szellemes megjegyzésein és több taktikai fogást ellestem tőle.

A sakkozás szépsége annyira megragadott, hogy 1946 nyarán, a szünidőben áttanulmányoztam Maróczy Gézának A haladó sakkozó vezérkönyve c. kitűnő megnyitáselméleti munkáját. E könyv alapján a legtöbb megnyitásból megtanultam 1—2 változatot. (Sőt a gyakrabban előfordulókból, mint az olasz, a spanyol játék, a vezércsel, a francia és a szicíliai védelem, többet is.) Életem első sakkversenyén a HMTE körben vettem részt. Úgy emlékszem, 1946 nyarán a kör vezetői versenyt írtak ki, főleg azért, hogy a sakkot népszerűsítsék és új tagokat toborozzanak. Mint néző már sokszor megfordultam a sakkozók között, ezért Kenéz Pál, a verseny szervezője, a HMTE egyik igen jó játékosa, rábeszélt a versenybe való bekapcsolódásra. Az indulók 5 tagú

3 A labdarúgómérkőzéseken megnyilvánuló politikai tendenciákra valamelyes fényt derítenek a Vásárhely Népe c. kommunista és az Alföldi Újság c. szociáldemokrata helyi lapok sportrovatában a HMTE illetve a HTVE (Hódmezővásárhelyi Torna és Vívó Egylet) mérkőzéseiről szóló 1946—1947. évi tudósítások is. De a futballrajongók enélkül is többé-kevésbé tisztában voltak a politikai tartalommal.

1 16