Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)

Gaál Endre: Emlékezés az EÜSZ Sakk-körre

csoportokba voltak osztva és a csoporttagok egyfordulós küzdelemben találkoztak egymással. A csoportgyőztesek továbbjutottak. Első' versenyem balsikeres volt; három ellenfelemtől kikaptam, a negyedik nem jelent meg a kitűzött időre, így lett 1 pontom. A sikertelenség bántott egy kicsit, mert két ellenfelem semmivel sem volt nálam jobb játékos, csak idősebb és így nyugodtabb. (A harmadik lényegesen jobban játszott.) Idegesen küzdöttem és a nem valami erős két ellenfelemtől elnézések miatt kaptam ki.

Egy koraőszi napon édesapám így szólt hozzám:

—Nem jössz be a kórházba sakkozni?

—Dehogynem! Szíves-örömest!—válaszoltam boldogan, hiszen nagyon szerettem a sakkot. Városszerte, a szakszervezetekben, a MKP kerületi szervezeteiben, a különféle demokratikus szervezetekben ekkoriban kezdett kibontakozni a sakkélet. Ebben nagy szerepe volt Máthé István újságírónak, a Vásárhely Népe c. lap sakkrovata vezetőjének. A tömegsakk országos méretű kibontakoztatása (melyről a következő fejezetben részletesebben is szó lesz) keretében nagy ambícióval fáradozott a sakkozás széleskörű terjesztése érdekében. Talán neki is, illetve a Vásárhely Népe hasábjain kifejtett agitációjának része volt abban, hogy ama koraőszi nap estéjén a kórház néhány dolgozója, főleg tisztviselők (közéjük tartozott édesapám is) összejöttek és megkezdődött a rendszeres sakkozás. A jelenlevő dolgozók már a korábbi években is — alkalomszerűen, a munka befejezése után — játszottak egymással néhány partit4, de a sakktalálkozók csak ettől kezdve váltak rendszeresekké. E találkozón jelenlevők — nem emlékszem már pontosan mindenkire, de bizonyosan ott volt Földvári László, dr. Orosz Sándor (id.), Farkas Mihály, Gaál Imre, Gaál Endre és még néhányan — a játszmák befejezése után elhatározták, hogy ezentúl minden héten egyszer összejönnek. Az Egészségügyi Szakszervezet helyi csoportja, amelynek a kórházban volt helyisége, kb. 5 sakk-készlettel bírt ebben az időben. Valamennyi ormótlan, csúnya, nagy figurákból állott. Egyetlen modern vonalú, szép garnitúra akadt csak, ez Delly Zoltán tisztviselőé volt. Delly készségesen átengedte a készletet a sakkozók használatára. Vagy két évig az említett garnitúrákkal játszottunk.

Jómagam diák lévén, nem tartoztam a szakszervezethez, de mindazok, akik az EÜSZ sakk-körbe jártak s akiket már régebbről is ismertem, mit édesapám kollégáit, szívesen, szeretettel fogadtak. Igen jól éreztem magam közöttük; ettől kezdve nem mentem a HMTE sakk-körbe. A kórházi sakkozók tábora csakhamar szélesedett. Bekapcsolódtak dr. Kukán Ferenc, dr. Wirth Márton főorvosok és dr. Varga Gyula alorvos, akik igen jó játékerőt képviseltek. Az EÜSZ sakk-kör megalapítói tehát többségükben a kórház tisztviselői voltak, akikhez azután az intézmény más dolgozói is csatlakoztak. (Orvosok és később néhány fizikai dolgozó is.) A tisztviselőknek a későbbiekben is irányító szerepe volt a kör munkájában. Ezt fejezte ki az is, hogy a házibajnokságok, a tréningek színhelye az iroda volt. Amikor már mint csapat küzdöttünk a városi, vagy magasabb fokú bajnokságban, az intéző egyik vezető tisztviselő, Földvári László volt. Mellette a szervezésben még id. dr. Orosz Sándor gondnok vett részt, a technikai feltételeket (sakkasztalok, garnitúrák, a szakszervezeti helyiség csapatversenyekre való előkészítése stb.) Gaál Imre, a kórház műszaki vezetője biztosította.

Az első házibajnokságot 1946—1947 telén bonyolítottuk le. Megrendezéséhez Máthé István adott segítséget, aki megismertette Földvári Lászlóval az ilyen verseny

1 Azt hiszem túloz Földvári László, amikor Beszámoló a kórházi erőlétra versenyről c. kis cikkében azt írja, hogy 1944 óta „évről-évre egyre nívósabb háziversenyeken vetélkednek egymással a kórházi alkalmazottak”. (Vásárhely Népe, 1947. február 1.)

117