Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Gaál Endre: Emlékezés az EÜSZ Sakk-körre
GAÁL ENDRE EMLÉKEZÉS AZ EÜSZ SAKK-KÖRRE A történeti források felhasználásával készült eme visszaemlékezést 1962júniusában írtam. Akkor csupán olyan anyagnak szántam, amely megkönnyítheti az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete (EÜSZ) hódmezővásárhelyi csoportjában szerény keretek között működött sakkszakosztály történetének módszeres feltárását, egyben adatokat szolgáltathat az 1946—1950-es évek eleje közötti időszak igen élénk hódmezővásárhelyi szakszervezeti sakkéletének megrajzolásához. Különböző okok miatt azonban nem foglalkozhattam tovább a témával. Úgy látom, hogy amit akkor leírtam, ma is, több mint két évtizeddel később, helytálló, sőt számos tekintetben már forrásértékű, nincs okom tehát a változtatásra. Legfeljebb azt tehetem hozzá, hogy az 1960-as évek közepétől örvendetesen kiszélesedő szakszervezettörténeti kutatómunka, amely a felszabadulástól 1948-ig terjedő időszakra is számos értékes könyvet, tanulmányt publikált} a korszakban szabad szakszervezeteknek nevezett szakmai, vagy ennél szélesebb, iparági tömörülések kulturális és sporttevékenységét is bemutatják, bár nem mindenik kellő alapossággal. Emlékezetem szerint Hódmezővásárhely felszabadulását követően rövid idő múlva a városban a nagy múltú szakszervezetek, a MÉMOSZ, a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége, a Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Szakszervezete, a Malomipari Munkások Országos Szövetsége, a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Szövetsége, a több mint két évtizedes mozgalmi tevékenységgel bíró textilmunkás szakszervezeti helyi csoport, továbbá a gyors ütemben megalakuló egyéb szakszervezeti csoportok széleskörű munkát kezdtek, hogy minél nagyobb tömegeket neveljenek a munkáskultúra szellemében} Emellett a szervezetek sportéletét is igyekeztek kialakítani. E kétféle terület határán, mindkettőt magában foglalva bontakozott ki a szakszervezeti sakkélet, amely a kultúrának egy, a munkásmozgalomban általában, Hódmezővásárhelyen különösen nagy hagyományokkal rendelkező sajátos formáját, a sakk-kultúrát egyeztette össze a sporttevékenységgel. (Természetesen a szakszervezeti csoportoknak e városban is sokféle egyéb, de témánkhoz nem tartozó működési területe volt.) A sakk-kultúra fejlesztése a szakszervezeteken belül ekkoriban a szocialista tudatformálásnak egyik nem lebecsülhető tényezője. Egy-egy szakszervezeti sakkcsapatban különböző politikai pártállású, vagy párton kívüli versenyzők működtek, ám a sakkozásnak az egyetértést és barátságot hordozó jellege nemcsak az egyes szakszervezeteken belül, hanem a különböző szervezeteket illetően is hozzájárult az 1947—1948. évi döntő politikai fordulat megvalósításához és ahhoz, hogy a helyi sakkozók széles táborában említésre méltó nézeteltéréseket — tudomásom szerint — nem váltott ki. (Lásd a népi bajnokság nagy sikeréről szóló részt.) G. E. 1 Kabos Ernő: Szakszervezettörténet—munkásmozgalom-történet. = Munkásmozgalom-tör- ténet—társadalomtudományok. Szerkesztették: Vass Henrik és Sípos Levente. Budapest, 1978> 257—260. 2 Csak egyetlen példa: megelőzve a városi könyvtárat, már 1944. december 17-én megnyílt a szakszervezetek könyvtára. (Vásárhely Népe, 1944. december 16.) — A szakszervezeti csoportok alakulásáról és kulturális tevékenységük kezdeteiről lásd Kárász József: Az új élet kezdetén. A Vásárhely Népe c. napilap repertóriuma 1944. okt. 23 — 1945. ápr. 17. Hódmezővásárhely, 1969. 115
