Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Baracs Gabriella: Az ipar és a munkásság helyzete Hódmezővásárhelyen a népi demokratikus forradalom éveiben (1944–1948)
kötszövő élüzeme lett. Megindultak az üzemek közötti páros versenyek is. 1948 végén munkabrigádok alakultak a városban. A munkacsoportok voltak munkabrigádok elődei. Szervezett munka, tervszerű célkitűzés jellemezte őket. Az Állami Kötszövő- üzemben fejlődött ki a legerősebben a mozgalom, mintegy 20 munkabrigád dolgozott a kötszövőüzemben. A brigádok foglalkoztak: a termelés fokozásával, a minőségjavításával, hulladék- és selejtcsökkentéssel, fegyelemjavítással, a gyengébb dolgozók elmélti és gyakorlati oktatásával, és az ellenőrzéssel. A malmokban is megkezdődött a harc az élüzemmé válásáért (pl: brigádok harcoltak az ezüst csillagért a Tóth-malomban). Az 1948-as év még csak a kezdetét jelentette a munkaversenyeknek. A következő években ez egyre fokozódott, s ez a tendencia erősen megmutatkozott városunk gazdasági életében is. 7. Az államosítás hódmezővásárhelyi vonatkozásai A felszabadulás és a demokratikus újjászületés lehetővé tette az ipari termelés általános munkásellenőrzését, de az iparvállalatok még továbbra is magántulajdonban maradtak, és így a tőkés befolyás teljes mértékben nem szűnt meg. Szükséges volt a politikai hatalomból már korábban kiszorult burzsoázia gazdasági hatalmát is megszüntetni. 1946 őszén — az MKP III. kongresszusa határozata szellemében — az elért gazdasági és politikai sikerek alapján általános támadás indult a tőkések ellen. Nem arról volt szó, hogy a munkásosztály vette kezébe a kizárólagos hatalmat, hanem a kormánynak kellett szélesebb tömegbázisra támaszkodva növelni a munkásosztály befolyását, tovább korlátozva ezzel a tőkések politikai és gazdasági hatalmát. A munkások több alkalommal tiltakoztak a drágaság ellen. A helyreállítás, az újjáépítés, a termelés megindításában elsődleges szerepük a tömegeknek, a munkásoknak volt. A kommunisták azonban világosan látták azt is, hogy a feladatok végrehajtásába be kell vonni a tőkéseket is. Az MKP vezetősége közvetlenül a felszabadulás után még nem tűzte napirendre a tőke kisajátítását. Az állami beavatkozás megnövelése azonban már a kezdeti időszakban is a tőke bizonyos fokú korlátozását jelentette. A tőkések termelést szabotáló tevékenysége, a stabilizáció eredményeinek megvédése azonban szükségessé tette a további korlátozást. Az MKP gazdaságpolitikája „a pénz érték- állóságának megerősítését központba állítva, s az e célt szolgáló pénz-, hitel-, ár-, és adópolitikával, tehát a tőke olyan mérvű korlátozását valósította meg, amely a tőke felszámolását készítette elő”.47 A tömegek magatartása biztosította ennek a megfelelő tömegbázisát. Az MKP államosítási kezdeményezését a tömegek is támogatták. A gyárak államosításának igénye már 1945 végén jelentkezett.48 Az MKP III. kongresszusa után fokozódtak az államosítási követelések. Az államosításokkal a legfontosabb kulcspozíciók — a nehézipar, a bányászat, a közlekedés, a hitelszervezet — a népi demokratikus állam kezébe mentekát. Ázúj vállalatvezetők osztályhű, zömében kommunista munkások, értelmiségiek, párt- és szakszervezeti funkcionáriusok közül kerültek ki. Történelmi jelentőségű feladatukat becsületesen megoldották: biztosították a termelés folytonosságát, a vállalatok pénzügyi egyensúlyát. Az országgyűlés április 28-án hagyta jóvá az államosításról szóló törvényjavaslatot. (1948. XXV. t. c.) A szocialista szektor gyakorlatilag uralkodóvá vált az iparban. 47 Berend T. Iván: Újjáépítés... 238—239. o. 48 Uo. 112
