Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Baracs Gabriella: Az ipar és a munkásság helyzete Hódmezővásárhelyen a népi demokratikus forradalom éveiben (1944–1948)
Hódmezővásárhelyen 1944 októbere után került sor több közműnek — így a villanytelepnek — a város tulajdonába vételére. 1946 január elején került sor a Négyesi-féle péküzem államosítására, hogy olcsóbb és jobb kenyérrel láthassák el a város lakosságát. Főispáni határozattal január 8-án „a pékséget törvényes jogánál fogva közellátás céljára igénybe veszik.”49 A város részéről bizottság szállt ki az igénybevett üzembe, hogy a határozatot foganatosítsák. A Kokron-gyár állami tulajdonba vételére 1948. március 25-én került sor. Az eseményt Hajdú Rozália, az újonnan kinevezett vállalatvezető jelentette be 1948.március 30-án. Őt az iparügyi miniszter a 3500/1948. Korm. sz. rendelet alapján kirendelte a vállalat vezetőjévé. Hódmezővásárhelyen az első államosított üzem volt a gyár, mely politikai, gazdasági erősítését jelentette az új rendszernek. Természetesen az államosítások nem jelentették azt a gyárakban, hogy a régi mérnököket, irányítókat el lehetett egyúttal bocsájtani. Nem volt ugyanis megfelelően képzett utánpótlás. A szakértelem-hiányt úgy oldották itt is meg, mint a többi gyárban. A volt bérlőket nem lehetett egyszerre mellőzni. 1948. május 6-án jelentés készült az államosítás utáni termelési eredményekről. Osztályonkénti bontásban az alábbi adatokat közölték: „Orsózó: az államosítás előtt 106%, azóta elért eredmény átl. 115,3% volt, emelkedés 9,3%. Kötődé: az államosításkor 108%, azóta elért eredmény átl. 116,5%, emelkedés 8,5%. Szabászat: az államosítás előtt 90%, azóta elért eredmény átl. 90,6%, emelkedés 0,6% volt. A teljesítmény százalék átlagot nagymértékben befolyásolta, hogy az államosítás után sok új munkaerőt vettek fel a varrodába, akik a tanuló idő alatt lényegesen kevesebbet termeltek a begyakorlott munkásoknál, így ezáltal lerontották az átlag százalékot. Felkészítő üzem: az államosítás előtt 104%, azóta elért eredmény átlaga 109%, az emelkedés 5% volt. Az utolsó (17-es) bérhétben átlag 118%, az emelkedés 14% volt. Harisnya üzem: az államosításkor 102%, azóta elért eredmény átlaga 104,4%, emelkedés 2,4% volt. Az első nagyobb változást a város másik két kötszövő üzemével a Turánnak és Concordiának a gyárral való egybeolvasztása jelentette 1948 szeptemberében. A gépi berendezések közül felhasználni csak a Concordia körgépeit, lánckötőit és kézi síkkötőit tudták, ugyanis a Túrán gépei a gyár profiljába nem tartozó árucikkeket készítettek. A Majolikagyárnak már későn jött az államosítás. A háborús konjunktúra eleinte megnövelte a termelést, mely 1944 nyaráig volt zavartalan. A háborús viszonyok igen megviselték a Majolikagyárat. Vértes Ágoston halála előtt 1947. február 8-án 90 ezer forintért eladta a részvényeit. A vevő Kiss János gyulai lakos volt, aki mint új tulajdonos és a telep vezetője károkat okozott a gyárnak, mert nem értett a kerámiákhoz. A munkások természetben kapták a fizetésüket a tulajdonostól, edényekkel, kályhacsempével. A telepet súlyos adósságba keverte, ezért a részvényesek feljelentették. Ebben az időben hullott szét a Majolika egész mintatára, levéltára. így, mire az államosítás bekövetkezett, a telep a rablógazdálkodás miatt szinte teljesen megszűnt.50 ÖSSZEFOGLALÁS A magyar népgazdálkodás háború utáni helyreállításában, az újjáépítésben jelentős szerepet töltöttek be az országos irányítás alapján működő helyi munkásszervezetek (üzemi bizottságok, újjáépítési bizottságok, stb). Ennek példáit, ered19 Vásárhely Népe, 1946. január 6. 50 Lásd: Hódmezővásárhely, Majolikagyár (1912—1972) Tornyai János Múzeum kiadv. Hódmezővásárhely, 1972. augusztus—szeptember. A bevezetőt írta: Kajáry Gyula. 113
