Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)

Baracs Gabriella: Az ipar és a munkásság helyzete Hódmezővásárhelyen a népi demokratikus forradalom éveiben (1944–1948)

A háború pusztítása nemcsak a gyáriparnál volt romboló hatású, hanem a kisiparnál is súlyos zavarokat idézett eló'. Az ipar nyersanyag nagyrészét kiszállították a németek, ill. háborús célokra használták fel. A felszabadulás után alig volt mivel elindítani ipari termelést.

Az egyes szakmákban foglalkoztatott segédek száma csökkent:

1945

1946

cipész

120

79

molnár

79

52

lakatos

64

45

asztalos

76

33

kovács

50

33

fodrász

49

28

férfiszabó

48

27

női szabó

44

16

Nem volt elég megrendelés, sok adót fizettek a mesterek, így inkább lemondtak a segédekró'l.

A többi szakmák még kevesebb segédet foglalkoztattak. Összesen 53 olyan ipar volt, mely alkalmazottal dolgozott. A tanoncok száma szintén eró'sen csökkent, főleg a vasiparban helyezkedtek el (pl: villanyszerelő, fémnyomó, műszerész, kovács, lakatos stb. szakmában), de az utánpótlás nem minden szakmában volt biztosított. A kötélgyártó iparban 14 iparoshoz egyetlen tanonc sem akart szerződni. Az agyagiparban nem kaptak a mesterek tanoncot.

A gazdasági nehézségek ellenére kisipari szövetkezetek alakultak városunkban. 1947 januárjában jött létre a Sütőmunkások Termelő és Értékesítő Szövetkezete. A Háziipari Szövetkezet 1946. szeptember 1-én alakult meg. A szabók 1948. április 1-én hozták létre a szövetkezetüket 26 taggal. A Lehel utcai elhanyagolt üzlethelyiséget állították helyre, a munkához állami segítséget kellett kérniük. A festőipari munkások 25 taggal 1948 márciusában alakították meg a szövetkezetüket, a munkát májusban kezdték el. Munkarészesedés útján osztották el a jövedelmeket. Amunkában elsőbbségi joga annak volt, aki felvállalta a végzendő munkát. (Pontos nevük: Festőipari Munkások Termelő Szövetkezete.) 50 cipésziparos is szövetkezetét alapított. Ez tulajdonképpen már 1945 őszén megalakult, de 1948-ig nem tudott működni. De állandó gond maradt a tőkehiány, nam kapott hitelt a szövetkezet és a lakosság keveset vásárolt! 1948 végére 8 kisipari szövetkezet működött a városban, közel félezer taggal.

1948-ban 1800 iparengedéllyel rendelkező kisiparos dolgozott a városban, ebből 1400—1500 volt a segéd nélkül dolgozók száma. Az anyag kiutalásokat, megrendeléseket, a kisipari export biztosítását a Kisiparosok Országos Szövetsége, valamint az Országos Kisipari Szövetkezet intézte. Hitelre volt szüksége a kisiparnak, mert tőkehiány miatt egymás után küldték el munkásaikat; különösen jellemző volt ez a bőriparban, míg legkevésbé az építőiparban. Itt komolyabbak voltak a munkalehetőségek. Sok volt az iparjogosítvány nélkül dolgozó mester. Megjelent a rendelkezés a kisiparosság kölcsönhöz jutásának módjáról. Ezt a Gazdasági Főtanács dolgozta ki. A Gazdasági Főtanács a magánkisipari és kisipari szövetkezeti hitelek folyósítását engedélyezte és szabályozta.

103