Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)

Baracs Gabriella: Az ipar és a munkásság helyzete Hódmezővásárhelyen a népi demokratikus forradalom éveiben (1944–1948)

4. A szakmai szervezetek megalakulása

A kisipari szövetkezetek megalakulásával, vagy újjáalakulásával párhuzamosan a szakmai szervezetek is újjáéledtek. „A dolgozók szervezettsége vonatkozásában nagy jelentőségük van a szakszervezetnek. A különböző szakmai szervezetek és taglétszámuk a párthoz hasonlóan gyorsan nőtt. Ebben persze nem kis szerepe a pártnak volt. Különösen 1946 második felétől volt nagy ütemű a fejlődés... Hódmezővásárhelyen 1946 végén a szakszervezetnek 9844 tagja volt, de hasonló szervezettséget mutatnak a megye többi városai is.”24 A gazdasági élet, az ipar fellendülésében jelentős szerepet játszottak a szakszervezetek. A városban ezek sorra újjászerveződtek, de újak is létrejöttek. Képviselték a munkásaik érdekét a munkaadókkal szemben. Igyekeztek munkaalkalmat biztosítani, nyersanyagot, kölcsönt felhajtani. 1946 február második felében szakmai gyűlésekre hívták a munkásokat a szakszervezeti csoportok. így február 17-én tartottak gyűlést az élelmező munkások, a kőműves és ácsmesterek szakosztálya, valamint a kovács szakosztály. Ez utóbbi felmérte a szénigényeket is. Az ipari munkásoknak közös volt a szakszervezet a földmunkásokkal és a kisbirtokosokkal. Az építőmunkások vezetőségi ülése február 15-én volt, taggyűlésükre február 24-én került sor. Napirendre került a helyi kollektív szerződés tárgyalása, a munkaközvetítés kötelező alkalmazása. Összehívták az Ipartestületben a kártoló, fonó és kötő munkaadókat február 22-re. Másnap 23-án a háziipari munkások szakszervezete tartott taggyűlést, melynek tárgya az új munkabér ismertetése volt. 1946 második felétől a városban szinte újjászületett a szakszervezeti élet, együtt haladtak a Baloldali Blokkal, aktívan bekapcsolódtak a politikai életbe is. Felléptek a helyi Kisgazdapárt egyes reakciós vezetői ellen is, munkabeszüntetést helyezve kilátásba, ha ezeket nem távolítják el a vezetésből. Szakszervezeti nagygyűlésen Diószegi Ferenc, a helyi szakszervezet titkára felszólította a munkásokat: valamennyien lépjenek be az őket illető szakszervezetbe. A következő évben sorra alakultak új szakmai szervezetek is. 1947 január 5-től működött a Kereskedők és Iparosok. Szabad Szervezete. Új erőre kapott a Vas- és Fémmunkások Szabadszervezete is. Itt kevesen tudtak a vasasok igazi erejéről, a csöndes városban a vasmunkások nem éltek olyan szervezeti életet, mint Budapesten. Nagyobb üzemek nem voltak és az egyedekre bontott vasmunkásság mesterei a céhszellemet ápolják. 1944. november 1-én 200 tagja volt a csoportnak. Első komoly eredményük 196 vagon megjavítása volt. Kölcsönkért szerszámokkal, az állomáson készített munkaeszközökkel díjtalanul végezték munkájukat. 1947 januárjában 500 tagja volt a csoportnak. A legjobb szakértők bevonásával tanfolyamokat és szakelőadásokat szerveztek. A Malomipari Munkások Szakszervezete 1947. január 3-án szakmai előadássorozatot indított. A Famunkások szakszervezete január 5-én évi közgyűlést tartott. A Vas- és Fémmunkások csoportvezetői szakmai tanfolyamot indítottak munkásaik számára.

1947. január 5-én alakult meg a városban a Kisiparosok Országos Szakszervezetének helyi csoportja.

1947 februárjában a következő kimutatás készült a hódmezővásárhelyi szak- szervezetek taglétszámáról :25

24 VDCsMT 1945—1948. 12. o.

24 SZOT Levéltár Csongrád megyei SZMT iratok. Csongrád megye 1947. 1. sz. d.