Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)

Baracs Gabriella: Az ipar és a munkásság helyzete Hódmezővásárhelyen a népi demokratikus forradalom éveiben (1944–1948)

százalékos arányban emeljék fel a havi fizetéseket. A kereskedelmi alkalmazottak fizetés emelést nem kértek, csupán azt kérték, hogy a kormány által megállapított egyszeri előre fizetendő három hónapi fizetést segélyként minden kereskedelmi alkalmazottnak továbbra is fizessék ki. A közalkalmazottak fizetésének felemelése még nem született meg, csak javaslatot tett Diószegi Ferenc.20

Az új kollektív szerződést 1946. január 16-án kötötték meg Budapesten a munkások és a magyar iparosok érdekképviseletei. A munkavállaló fizetése két részből tevődött össze: ez készpénz, illetve természetbeli juttatás volt. 1946. február 16-tól volt érvényben az a rendelet, mely szerint felemelték a dolgozók alapbérét, és a kalória szorzószámát. Oka a közszükségleti cikkek árának rohamos emelkedése volt. A kollektív szerződések alapján járó munkabéreket újból megállapította szakszervezeti Tanács és ezt a Gazdasági Főtanács elfogadta.

Az emelés mértéke így alakult:

— szellemi munkavállalók 220%-kal,

— szakmunkások 200%-kal,

— betanított munkások 150%-kal,

— tanoncok 100%-kal,

— segédmunkások és napszámosok 125%-kal magasabb bért kaptak.

Hódmezővásárhelyen a budapesti készpénzbérek 95%-át kellett fizetni. A rendelet kivonta a kalória ellátásból a kenyérellátást. A Szakszervezeti Bizottság tudomására jutott, hogy az új kollektív szerződéseket, amelyek alapján a dolgozóknak juttatott kalóriamennyiség képezte, igen sok esetben kijátszották a munkavállalók. A több- gyerekes munkavállalókat elbocsátották, szívesebben alkalmaztak gyermekteleneket. A Tanács felhívta az üzemi bizottságok szerepét, jobban figyeljék ezeket. így került sor a kalóriarendelet módosítására is.

A Gazdasági Főtanács 1946. június 22-én rendkívüli ülést tartott, amelyen elhatározták, hogy június 24-től a munkabéreket és a fizetéseket úgy magán, mint állami vonalon adópengősítve kell kifizetni a kifizetés napján érvényes adópengő sorszám alapján. A kifizetés 2 részletben történt, az első részlet előleg, a másik a végleges heti elszámolásnak felel meg.

3. A kisipar helyzete

Mint általában a vidéki városokban, Hódmezővásárhelyen is a kisipar volt a meghatározó a háború előtt. A kisiparosság szervezetlen volt, de összefogást hirdetett a munkásosztállyal és a parasztsággal. 1946. január 27-én vasárnap tartotta a helyi kisipari társadalom az iparos nagygyűlést, melyen megvitatták a kisiparosság súlyos gazdasági helyzetét. A gyűlés elnöke Simon Sándor kifejtette: „a szövetkezeti alap lesz az, amely a kisiparosság jobb jövőjét fogja megalapítani”.21 Ennek érdekében a vásárhelyi kisiparosság határozati javaslatot küldött az illetékes minisztériumoknak. Kérték, hogy könnyítsék meg számukra az anyagbeszerzést, hosszúlejáratú kölcsönök folyósítását és az öregségi biztosítás megszervezését.

A városban a kisipar köréből csak azok az ágak voltak fejlődőképesek, amelyeknek nyersanyaga könnyen beszerezhető vagy éppen fellelhető volt a város környékén. Speciális alföldi jelenség ez, s az is, hogy a virágzásnak indult helyi kisipar vagy házi20 Uo. 1946. január 10.

21 Uo. 1946. január 29.

101