Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Baracs Gabriella: Az ipar és a munkásság helyzete Hódmezővásárhelyen a népi demokratikus forradalom éveiben (1944–1948)
a Kokron-gyár, Concordia üzem, Kun Domokos kaptafa-üzem.) Ha valamely fogyasztó nem tudta vagy nem akarta teljesíteni a hozzájárulást, a villanytelep megvonta az áramszolgáltatást. 1947-ben éles ütközőponttá vált a „villanyáram-ügy”. Az MKP választmány az iparosság érdekében az áramszolgáltatás módosítását követelte. A másik, amin változtatni szerettek volna az árak megállapítására vonatkozott, amit a kisfogyasztók tartottak sérelmesnek, úgy érezve, hogy hátrányos helyzetbe kerültek a nagyobb üzemekkel szemben. Amióta a villanytelep nem tudott állandó áramot szolgáltatni, a villanyeró'vel dolgozó iparosok és a náluk foglalkozó munkások százai váltak munkanélkülivé Hódmezővásárhelyen. A vásárhelyi Kommunista Pártszervezet választmánya 1947. január 6-án foglalkozott ezzel a problémával, s a következő határozatot hozta: Kérik a polgármestert, rendelje el a kisiparosság érdekében, hogy déli 12-től este 10-ig, vagy este 8-ig szolgáltasson áramot a villanytelep. Ezt végül de. 10-től este 10-ig fogadták el. A munkanélküliség leküzdéséhez feltétlenül szükséges volt, hogy a villanytelep meglevő szénkészletét úgy osszák be, hogy alkalma legyen a kisiparosságnak is a munka megindítására és az alkalmazottak foglalkoztatására. 1945. decemberében a városi gazdaságig tanács községi péküzem felállítását javasolta. A polgármester utasítása nyomán Ábrahám Imre dr. a város VIII. ügyosztályának vezetője foglalkozott az üzem felállításának előkészületeivel. A végső megoldás nagyon sürgős volt, lényeges volt, hogy megoldódjon a város kenyérrel, péksüteménnyel történő ellátása. A községi péküzem sütödéjének Kotré Erzsébet V. kerületben levő üzemét gondolták alkalmasnak. A pékek közül ő volt hajlandó sütőüzemét bérbeadni a városnak. „A város kenyérellátása szempontjából a községi péküzem felállításának igen nagy jelentősége van. A város lakossága ezentúl nem lesz kitéve a pékek önkényeskedésének sem az árak, sem pedig a kenyér minősége .szempontjából. A községi péküzemnek tehát szabályozó ereje lesz minőség és árak tekintetében.”19 Február 19-én a város szerződést kötött Kotré Erzsébet pékmesterrel. Eszerint Kotré Erzsébet Szent László utca 2. sz. alatti pékségét a város bérbevette arra az időre, amíg a város saját péksége felépült. A bérbevett pékség vezetője, Kotré Erzsébet két szakmunkással és egy kiszolgálóval kezdett el dolgozni. A pékséget a közellátási hivatal látta el liszttel és fával, ill. rőzsével. A városi kenyér árát az ide vonatkozó rendelet alapján időről-időre a közellátási hivatal vezetője állapította meg. Az 1946-os esztendőben problémaként jelentkezett a dolgozók bérének rendezése. A vásárhelyi munkásság tűrhetetlennek találta a helyzetet, s követelte a munkabérek felemelését, ellenkező esetben általános munkabeszüntetést helyezett kilátásba. 1946. január 8-án délelőtt 11 órakor összeült a főispáni hivatalban a szakszervezeti munkásság, az Ipartestület, a Kereskedelmi Testület és a két munkáspárt küldötteiből alakult bizottság, hogy döntést hozzon a munkabérek újabb megállapítása tárgyában addig is, amíg Budapesten megkötik az egész országra érvényes új kollektív szerződést. A főispán szerint létkérdés volt a megegyezés a munkások és munkáltatók között, mert nem lehetett megengedni a munkabeszüntetést. A szakmaközi bizottság elhatározta, hogy táviratban kéri a miniszterelnöktől a munkásság bérének rendezését. A megegyezés utáni határozat értelmében az I. osztályú szakmunkás órabére január 7-től kezdve az új kollektív szerződés létrejöttéig 2400 pengő volt. Érvényben maradt továbbra is a hármas osztályozás, az alacsonyabb munkabér-kategóriák arányosan kapták meg az órabér emelését. A magánalkalmazottakra és egyéb havi fizetésekre vonatkozóan az értekezlet úgy határozott, hogy az órabéremelésnek megfelelően 19 Vásárhely Népe, 1946. január 6. 100
