Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)
Kulcsár Péter : Az 1522-es tizedjegyzék mint történeti forrás
KULCSÁR PÉTER AZ 1522-ES SZEGEDI TIZEDJEGYZÉK MINT TÖRTÉNETI FORRÁS Amióta — vagy száz esztendeje — a kalocsai egyházmegye 1522-ben fölvett tizedjegyzékeinek terjedelmes maradványai történetkutató kezébe kerültek, azóta tudható, hogy a magyar régiség páratlan értékű testimóniumot hagyott ránk, méghozzá egy olyan időszakról és területről, amelyről máskülönben halvány gyanúnál többet nem foghatnánk. A jegyzékek Szegedre vonatkozó lapjai1 akkora adattömeget őriztek meg, amekkorával egyetlen más hazai város sem rendelkezik. Forrásunk páratlan volta azonban nemcsak értéknövelő tényező. Ha tudniillik a szegedi tized- lajstrom önmagában áll, akkor, bizony, csak önmagával mérhető, önmagával magyarázható, vagyis jóformán semmivel. Ez lehet az oka annak, hogy a szakemberek kelletlenül nyúlnak e könnyen hozzáférhető kincsesbánya anyagához. A szegedi részt Reizner János tette közzé először 1900-ban,1 2 egyúttal felmutatott néhány önként kínálkozó jelenséget, amit a város történetének vizsgálatához fel tudott használni. Bálint Sándor nyomtatta ki újra a szöveget, kijavítva Reizner olvasatait, jelentéstani szempontból elemezve a vezetékneveket, mellesleg tett néhány topográfiai, demográfiai, társadalom- és gazdaságtörténeti szempontú megjegyzést, fölvetett néhány megfontolandó gondolatot; kár, hogy számai és számításai szinte egytől egyig hibásak.3 Mint Szeged ipartörténetének jelentős forrását Hilf László alkalmazta.4 Az egész magyar történelem relációjában először Molnár Erik vette figyelembe alább említendő munkájában, majd Szűcs Jenő, aki konkrét számításokat végzett,5 6 és akinek eredményeit Székely György precizirozta.8 Hasonló jellegű szövegek közzététele közben botlott bele Szabó István7 és Vass Előd.8 Aprócska adalékokat többen fel-felhasználgattak belőle, magam is; nyelvészeti szempontból nézegették. A dokumentum egészével azonban senki sem foglalkozott, tipológiai elemzése elma1 OL Dl 37004. sz. (Bálint Sándor a 37162. számot adja meg, de azon nem Szeged, hanem a inegye többi településének összeírása található.) A jegyzék a maga nemében páratlan a hazai dokumentumok között: az 1505—1510 körüli évekből fennmaradt két budai bortizedlajstrom sem adatbőségében, sem viszonylagos teljességében nem ér fel hozzá. 2 Reizner János: Szeged története. I—IV. Szeged 1899—1900. A jegyzék szövege: IV. 97—128. 3 Az 1522. évi tizedlajstrom szegedi vezetéknevei. Bp. 1963. 4 A szegedi iparosság története. Szeged 1929. 5 Városok és kézművesség a XV. századi Magyarországon. Bp. 1955. 6 Vidéki termelőágak és az árukereskedelem Magyarországon a XV—XVI. században. Agrártörténeti Szemle, III. évf. 1961. 323—325. 7 Bács, Bodrog és Csongrád megye dézsmalajstromai 1522-ből Bp. 1954. Névmutatóját Bálint Sándor fentebb idézett kiadása tartalmazza. 8 A szegedi és csongrádi náhije 1548. évi török adóösszeírása. Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből. Szeged 1979. 5—80. Az összeírás mások (Káldy-Nagy Gyula, Szakály Ferenc) szerint 1546 körül keletkezett. Mivel e csekély korkülönbség az alábbiakat nem érinti, maradok az 1548-as évszámnál. 5
