Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)

Kenéz Győző–Szakály Ferenc: A Szegedi Palánk-városrész 1697-es telekkönyve

strázsamesterét Rácz Sztojánnak (255.), zászlósait Bajraktár Mihálynak és Bukara Sztojánnak (256., illetve 338.), két káplárját pedig Szabó Radovicának és Rácz Mirkonak (252., illetve 254.) nevezték. Szentlászlay János hadnagy (30.) helyettese Tohor (valószínűleg: Dohár) Bálint (466.)., zászlósa Nagy Istók (467.) volt. Lottos János hadnagy (80.) tisztjei közül Erdélyi István alhadnagy (388.), Nagy János hadnagyai közül Szabó Máté zászlós (207.) nevét ismerjük. A telekkönyvben szerepel még Matty János és Sós Mihály hajdú strázsamester (105. ,illetve 203.), valamint Vadkerti János hajdú zászlós (101.) is, anélkül azonban, hogy belőle felettesük nevét megtudhatnánk. A telekkönyv három ízben — egyszer tulajdonosként (86.), kétszer pedig szomszédként (90. és 142) — említi Tóth András hajdúhadnagyot, anélkül azonban, hogy akár csak egyetlen telektulajdonost is az ő beosztottjaként (tisztjeként vagy hajdújaként) minősítene. Igaz viszont, hogy a hadnagy neve nem kevesebb mint huszonkilenc hajdúnál üresen, kipontozva áll, s azon tisztek és tiszthelyettesek közt, akik felettesük megjelölése nélkül szerepelnek, úgyszintén akadhatnak az ő beosztottjai közül is. Az összlétszám így hozzávetőlegesen megfelelne az itt összeírt hajdúlétszám (kereken 250 fő) egyötödének.40 Balogh István hadnagyról (372. és 418.) csak a névmutató árulja el, hogy ő is a hajdúknál szolgált; a telekkönyvben az ő alárendeltjeit sem említik.

Látható, hogy a tiszti és az altiszti kar — Tugali csapatának kivételével — általában magyarokból állott, s a magyarok voltak többségben a huszárok közt is. Szemben a hajdúk etnikai megoszlásával, akik közt enyhe rác fölény mutatkozik.

Hogy Schlick kívánalmai szerint a katonáknak valóban a sáncok mellett osz- tottak-e telket, azt a telekkönyv alapján — a fentebb már jelzett okok folytán — vajmi nehéz lenne egyértelműen eldönteni. Abból a tényből azonban, hogy azon két telket, amelynél a telekkönyv a sáncot (28.: „a palánkok végén”; 274.: „a palánkok mögött, ott. ahol az őrszem bódéja áll”) jelölte meg viszonyítási pontként, hajdúk birtokolták, talán nem túlzás arra következtetni, hogy igen. Az egyazon csapatban szolgálók néhol egy bokorba húzódtak; Tugali hajdúhadnagy (258.) szomszédsága részben tisztjeiből és altisztjeiből (252., 254., 257.), részben közembereiből (251., 253., 259., 261., 263., 265. és 268—272.) állott.

A Szegeden szolgáló és a Palánkban lakó katonák — mint a hozzájuk hasonló félreguláris határvédő (milicista) elemek általában másutt is — kétlaki életet folytattak. Nem annyira — a ritkán csurranó-cseppenő, s amúgy is felettébb alacsony — zsoldból, nem is annyira a török területen szerzett zsákmányból, hanem valamiféle termelőmunkából vagy egyenest kereskedésből pénzeltek. Mivel a telekkönyv azt is feltüntette, ha a telekhez jutottatott katona értett valamilyen mesterséghez is, köny- nyen megállapítható, hogy a huszárok közt hatan, a hajdúk közül négyen kereskedéssel is foglalkoztak, hárman, illetve ketten pedig kézművesek voltak (3 aranyműves, 1 borbély és 1 lakatos).41

Az, a telekkönyv végéhez csatolt jegyzék, amely az 1704-ben kuruccá lett szegediek ingatlanainak értékesítéséről számol el, több 1697-ben telekhez juttatott katona szőlejét említi: Szentlászlay János hajdúhadnagynak két szőleje is volt: egyik a felsővárosi szőlőhegyen, a másik ismeretlen helyen (eladási ár: 33, illetve 6 forint). Nagy János hajdúhadnagy szőleje a Felsővárosban 7 forint 70 dénárért, Dohár Bálint hajdú-alhadnagyé (466.) Kisszabadkán 10 forintért, Papdi Jakab hajdúkápláré

40 Tóth 1703-ban is hadnagyként szolgált itt: Esze T. i. m. 657., 662., 665. és 666.1.; Megjegyzendő, hogy 1692-ben huszárhadnagynak mondják: Bottyán János vezénylő tábornok levelezései s róla szóló más emlékezetre méltó iratok, 1685—1716. Közli Thaly Kálmán. Bpest, 1883. (Archívum Rákóczianum I. Had- és belügy IX.) 17—18. 1.

41 Vő. Takáts E. i. m. 49.1.

45