Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)
Kenéz Győző–Szakály Ferenc: A Szegedi Palánk-városrész 1697-es telekkönyve
Az élet folytatásához elengedhetetlenül szükséges teendőkkel, ügy-ahogy, végezvén, a kamarai tisztviselők figyelme egyre inkább a saját portájuk felé fordult. A július után kelt kamarai jelentésekben jószerivel másról sem lehet olvasni, mint a kamarai székház („praefekturat ambt“), a sóház („salzcammer“), a császári — vagyis kamarauradalmi — korcsma („kayserliches leutgebhauß“) és -— különösen sokszor — a sörfőzőház („kayserliches breuhauß“) újjáépítéséről, de még többet az ezekben folyó munkálatokat hátráltató hiányosságokról és nehézségekről. A kamarai épületek rendbehozatala végett Herdegen prefektus és Cometh ellenőr már június elején szerződést kötött Hanuß Hainrich Hill kőművesmesterrel — aki egyébként az itt állomásozó Marsigli-ezred Liebenberg-századában teljesített szolgálatot —, valamint Rupp Wagner és Hanuß Kroll pesti ácsmesterekkel. Az előbbi száznegyven, az utóbbiak kétszázhetven forintnyi fizetség fejében vállalták, hogy négy, illetve hat hét alatt újjáépítik a székházat, a sóházat és a kocsmát.16 E szerződésekből némi képet nyerhetünk arról is, hogy hogyan festettek az újjáépített kamarai épületek. Eszerint a kamarahivatal épületét elég furcsa alakúra tervezték, hiszen 13 öl szélességben 6 öl és 4 láb, 12 öl hosszúságban pedig 4 és 1/2 öl széles volt. Falai téglából és vert agyagból készültek (a tűzvész előtt boronafalakból állott), tetejét bécsi zsindely fedte. Két szobából és egy előtérből („vorhauß“) állott, padlatát ocsuval és szalmával kevert agyaggal döngölték be, a mennyezet gerendaközeit fatáblákkal bélelték, vakolt falait fehérre meszelték. A padlásra falépcső vezetett, amelyet boronafal („rigiwand“) kerített s alul-fölül ajtó zárt. A padlás padozatát úgyszintén döngölt agyag borította. Az épületnek két kapuja volt. A kamarauradalmi korcsma jókora — 9x5 öl — alapterületű, náddal fedett épületben kapott helyet. Tégla- és vertagyag falát két sarkon pillér támasztotta. Térelosztásáról a szerződések nem számolnak be; belső kiképzése teljességgel megfelelt a kamaraházénak, azzal a különbséggel, hogy a gerendaközöket itt gyalult deszkával töltötték ki, a padlást pedig agyagba ágyazott cserépdarabokkal („oestra“) rakták ki. Hogy mindez mennyibe került, arról sajnos nem tájékoztatnak a forrásaink. Ránk maradt azonban a sörfőzde 1697. június 12-én kelt építési költségvetése, amelyből — mivel megadja az épület méreteit is (12 és 1/2x5 öl) — hozzávetőlegesen következtetni tudunk más, ismert alapterületű épületek építési költségeire is. A kamarai tisztviselők úgy számítottak, hogy az építkezés 534 forint 30 krajcárt fog felemészteni (ehhez járult még, a főzőeszközök beszerzésére, 130 forint).17 A Palánkban folyó újjáépítési munka lázas ütemét mi sem mutatja jobban, mint hogy az itt működő hivatalok egymás elől vonták el a szakembereket. Bár a prefektúra is kénytelen volt átengedni az ácsokat a híd- és raktárépítési munkákhoz, két hónappal a költségvetés elkészülte után a sörfőzde — bár tető nélkül — már állt, s a tisztviselők abban reménykedtek, az elkövetkező hetekben megkezdhetik a próbafőzést.18 Jól számoltak, hiszen egy hét múlva, augusztus 21-én már azt jelentették, hogy a próbafőzés megtörtént, s — mivel időközben a Hajózási Hivataltól visszakaptak öt ácsot és Péterváradról is érkezett két segéd — csakhamar rákerülhet a tető a sörházra.19 * 16 Mindkét szerződés mellékelve a szegedi kamarai kirendeltség 1697. jún. 5-i jelentéséhez: Uo. 1697. Jún. Ma 12. 17 Mellékelve a szegedi kamarai kirendeltség 1697. aug. 14-i jelentéséhez: Uo. 1697. Aug.JMs 32. 18 I. h. 19 Uo. 1697. Aug. Ns 50. (aug. 21.) 35
