Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)

Kenéz Győző–Szakály Ferenc: A Szegedi Palánk-városrész 1697-es telekkönyve

Bár a Palánk pusztulásának messze földön híre futott — az erdélyi Cserey Mihály is szükségesnek tartotta feljegyezni Históriájában8 —, hiába kutattunk olyan összesítő jelentés után, amely a május 7-én keletkezett károkat tételesen vagy sommásan tartalmazná. így aztán Cometh azon költői kérdésére sem tudunk választ adni, hogy hány ember és állat lelte halálát a lángok között. A szegedi prefektúrának a Budai Kamarai Igazgatósághoz sűrűn küldözgetett — a tűzvész után meg kivált megszaporodott — beszámolói, érthetőképp, inkább csak a védművekben, a katonai létesítményekben és — főként — a hivatali épületekben keletkezett károkról s az azok helyreállítása érdekében tett lépésekről számolnak be részletesebben. A magánházak, boltok és műhelyek állapotára csak nagyritkán, s akkor is csak általánosságban utalnak. Olyképpen, mint a tűzvész utáni első, ránk maradt jelentés (május 15.), amelyben többek között azért sürgeti a gyorsabb ütemű építőanyagszállítást, hogy a még viszonylag épen maradt boltozatokat és pincéket („die so stattliche gewölber undt keller“) meg lehessen menteni az időjárás viszontagságaitól.9 A helyi viszonyokban jártas kamarai tisztviselők — akárcsak április elején — ezúttal is pontosan érzékelték, hogy mitől kell a leginkább tartaniuk. Két héttel később, május 29-én már azt jelenthették, hogy az eső három napon keresztül áztatta a Palánkban felhalmozódott törmeléket, amelynek megnövekedett súlya beomlással fenyegeti a még felhasználható boltozatokat („annoch stehenden gewölben“).10 11

Természetes hát, hogy legelső feladatuknak az újjáépítést akadályozó romok eltávolítását tekintették. Fáradozásuk eredményeként — minden bizonnyal a város lakóinak segítségével — a törmelék nagyobb része („die mehriste Shütt“) június közepére kiszállításra került.11 A rendcsinálás előrehaladottságát mutatja, hogy Schlick tábornok június 12-én megtiltotta a hadbiztosság és a prófuntház embereinek, hogy a környékbeli parasztokat ingyenmunkára („die gratuitos labores“) hajtsák; ha szükségük van a parasztok munkájára, mondotta, fizessék meg azt.12 Viszonylag gyorsan beindult a városrésznek nevet adó palánk helyreállítása is. Július közepén kétszázötven paraszt dolgozott ezen; részben a karók leveréséhez szükséges árkot ásták, részben a sáncot körülölelő vizesárkot tisztították („machen die graben zum pällisäten undt thuen ein wenig die wasser graben außraumben“). A védőmű helyre- állítási költségei megoszlottak a hadbiztosság és a prefektúra között; az előbbi a faanyagot adta, az utóbbi — bár nagyon nem szívesen — a karók leszabásával, kihegyezésével és égetésével foglalatoskodó ácsok 9 krajcáros napidíját fizette.13 A palánk helyreállítása persze még messze volt a befejezéstől, sőt, úgy tűnik, időközben el is akadt; egy hónappal később például a szegedi kamarai tisztviselők örömmel újságolták Budára, hogy Savoyai Jenő herceg 900 forintot küldött a munka folytatását elősegítendő.14 A prefektúra, — amelynek bizonyos katonai helyiségek karbantartását is el kellett végeztetnie —, az elöregedett és tönkrement kvártélyházak („die alten undt bau völligen quarttier“) és a tető nélküli őrszobák („die wachstüben“) helyre- állítására is szeretett volna sort keríteni, ehhez azonban mind a pénz, mind a faanyag, mind pedig a robotmunkaerő hiányzott.15

8 Miklósvárszéki nagyajtai Cserey Mihály históriája, 1661—1711. Pest, 1853. (Nemzeti Könyvtár) 275.

9 OL, CAzuO Bér. und Sehr. 1697. Máj.Ns 37.

10 Uo. 1697. Máj.Ns 64.

11 Uo. 1697. Jún.Ns 24. (jún. 13.)

12 I. h.

13 Uo. 1697. Júl.JNs 25. (júl. 17.)

14 Uo. 1697. Aug.JNs 50. (aug. 21.)

15 Uo. 1697. Jún.JVs 40. (jún. 26.)

34