Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)
Kenéz Győző–Szakály Ferenc: A Szegedi Palánk-városrész 1697-es telekkönyve
a hivatalos iratokat, a pénztárt és egy kevés ottani javamat, ami mind a boltíves hivatali helyiségben volt, még sikerült nagy életveszedelem közepette részint biztonságba helyezni, részint kimenteni, így tehát semmi sem pusztult el sem az iratokból, sem a pénzből, de mind az én, mind a prefektus úr teljes, úgy 450 hordónyi zabkészlete s mintegy 400 mázsányi szitált lisztkészletünk, minden egyéb élelmiszerkészlettel és házi eszközökkel együtt elégett, és mindez egyetlen negyedóra alatt teljes egészében lángokban állott. Nem volt menedék; valamennyi kereskedő összes boltja s összefoglalva: minden, de minden oda van. És sok ezer ember lett szegény koldussá, s ma még tulajdonképpen azt sem tudják, vajon hány ember és hány — bocsánat aszóért — barom égett oda, hiszen még minden tűzben, füstben áll. — Philiph hadbiztos úr minden itteni vagyona, ingója és ingatlanja elégett, hivatalos és egyéb iratai is; csak amikor a tűz kicsit lecsendesedett, sikerült megtalálniuk valamennyit a aprópénzükből, s azt sikerült kimenteni; egyébként ő is, valamennyi embere is itt állnak most, s a puszta, rajtuk való ruhájuk maradt meg. Maga az erődítmény is végveszedelemben forgott, hiszen a jelenlegi lőszer-rondella közvetlen közelében — ez ugyanis a Tisza irányában épült — volt a hajórakodó kikötő, tele pallóval, egyéb faanyaggal s nádazással. Az Isten azonban különösen kegyelmes volt hozzánk és megőrzött bennünket; mert ha a tűz átterjedt volna a lőporra, valamennyien életveszélybe sodródtunk volna. — Összegezve: a nyomorúságot ezúttal képtelen vagyok leírni. Felteszem magamnak a kérdést: ugyan mit is kellene tennem, avagy mit elhagynom. — A Palánk köröskörül nyitva áll egészen. Nincs itt semmi faanyag, sem pénz, amivel egyet s mást helyre lehetne állítani; ezúttal nem látom a nyomorúság végét. — A tartozó kötelességből következően saját külön- futárral elküldöm e jelentésemet; a futárt a katonai parancsnok úr és mi állítottuk ki erre a célra. Az Istenre kérem Önöket: járjanak kezünkre közbeeső tanácsaikkal és azzal, hogy mit várhatunk a nagytekintetű Kamarai Adminisztrációtól. Lehetséges, hogy egyikünk-másikunk a nagy ijedelemtől, a hőségtől és egyéb keserűsége miatt bőrével fizet, én azonban, a szegény tűzkárt szenvedett ember, uraságtok magas kegyébe ajánlom magamat hódolattal. A nagytekintetű Kamarai Adminisztrációnak legengedelmesebb alattvalója: Joseph Cometh s. k. Kelt Szegeden, a postaházban, 1697. május 7-én, este 8 órakor” Cometh az egyelőre nyilván bepecsételetlenül hagyott levelet először az akkortájt éppen Kecskeméten időző Johann Leonhardt Herdegen szegedi prefektusnak küldte meg. Hergeden, aki, jókora késéssel, e levélből értesült arról, hogy távollétében mindene odaveszett, e sorokat fűzte társa jelentéséhez : „Utóirat:: E pillanatban kaptam meg a leveleket Szegedről, amelyben részletesen [szó szerint: „néven nevezve”] le van írva a nyomorúságom. Ebben az ügyben nincs mit kérdezni, hanem be kell várni uraságtok kegyelmes jótanácsát; azt követőleg én nyomban visszafordulok. Kecskemét, 1697. május 9. J. L. Herdegen s. k.7 * 7 Uo. 1697. Máj.Ms 15. (Teljes szövegét lásd a Függelék 2. szám alatt); Ugyanígy írja le a tűzvészt Salzer szegedi kommandáns levele is: Reizner J. i. m. I. 194—195. 1. 33
