Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)

Tóth Ede: Szeged város népképviselete az országgyűlésben 1860–1918

az összmonarchia hatalmi köreinek félelme a magyar állam és a magyar kormány Magyarországon belüli befolyásának megerősödésétől is. Ez a sajátos paradoxon a dualizmus kora egyik jellemző sajátossága volt.

A tudománypolitika kérdéseivel Szeged város képviselői közül mindössze két képviselő foglalkozott. Az 1871—73. években Horváth Mihály történész elsősorban a tudományos kiadványok és tudományos kutatók támogatásának rendszeresítése érdekében emelt szót. 1871-ben a Magyar Tudományos Akadémia Történeti Forrás- kiadványok sorozatára előirányzott költségvetési összeg felemelését kérte. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium költségvetésének 11. rovatában méltánytalannak találta 1871-ben a „hazai elszegényedett írókra” tervbe vett 2500 Ft segély jelzőjét és azt „érdemesült” jelzővel kérte pótolni. Javasolta továbbá, hogy személyenként 1000 Ft-ot és az írók segélyegyletének 1500 Ft-ot vegyenek tervbe. Javalatát az ország- gyűlés nem fogadta el.38 1872-ben Horvát Mihály javaslatot tett az érdemeket szerzett írók anyagi függetlenségének biztosítására állami dotációval, a költségvetés terhére. így személy szerint a magyar modern irodalomtörténet alapítójának, Toldy Ferencnek, az Egyetemi Könyvtár könyvtárosának, a magyar irodalom történetének feldolgozására, támogatta a bölcsészettudományi kar kérését, évi 4000 Ft díj költségvetésbe vételét. Hasonlót kapott Horváth István 1848 előtt: évi 2000 Ft-ot. Ezt Horváth Mihály javasolta évi 3000 Ft-ra felemelni. Lónyay miniszterelnök a javaslatot nem személyi ellátást szolgáló évdíjként, hanem a magyar irodalomtörténet-irás megírására célfeladatként tartotta megszavazhatónak.39

Az Országos Levéltár kiépítése és gyűjtőkörének kialakítása, továbbá mint állami intézménynek a fenntartási költségei, gazdasági ügyvitele a kiegyezés után vette kezdetét. 1873-ban azonban a levéltárnak nem volt kinevezett levéltárnoka. Jóllehet 1871. december 10-én elkezdődött a kancellária, majd a gubernium levéltárának az elhelyezése az Országos Levéltárban. Az országos kormányhatóságok, a nádori, helytartótanácsi, kamarai levéltárak anyagával együtt a felbecsülhetetlen értékű iratanyag megnövekedett, de annak egységes levéltári rendszerbe foglalásához munkaerőgondokkal küzdöttek. Az 1873. évi költségvetésben minderre mind- össze3135 Ft-ot vettek fel, azzal, hogy ne nevezzenek ki egyelőre főigazgatót. Horváth Mihály ezt értelmetlen és káros takarékosságnak találta és javasolta, hogy a kormány ne késlekedjék a főigazgató kinevezésével, hogy a feljesztésről gondoskodni tudjanak.40

Herman Ottó tudománypolitikai javaslatai az 1880-as években nem kevésbé érzékeltetik: a magyar tudománypolitika a 19. század második felében gyermekcipőben járt.

1880-ban Herman Ottó javasolta, hogy az 1870 óta működő Földtani Intézet értékes országos földmérési eredményeit, amelyek mind az állami, mind a magánipari, bányászati vállalkozások fejlesztése, mind a vízgazdálkodás, erdőgazdálkodás, közlekedésfejlesztés tervezése szempontjából döntő jelentőségűek, mint közérdekű építészeti és geológiai térképeket nyomtassák ki, és tegyék általánosan hozzáférhetővé. Erre a célra 2000 Ft költségvetésbe vételét ajánlotta, amit az országgyűlés elutasított. 1880. november 25-én az 1881. évi költségvetési vitán ezt a javaslatát még azzal is indokolta, hogy a Földtani Intézet a geológiai felmérések térképeinek publikálásával külföldön is ismertté tehetné tevékenységét. Wahrmann Mór, a pénzügyi bizottság előadója a javaslatot ismét elutasította, azzal, hogy a miniszter 1881-ben az ügy megoldására javaslatot tesz. Vagyis Herman javaslatát nem lehetett figyelmen kívül

38 OKN 1869. VII. 292 (1871. febr. 22. 292. ülés)

39 OKN 1869. XX. 420.

10 OKN 1872. IV. 86.

239