Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)

Tóth Ede: Szeged város népképviselete az országgyűlésben 1860–1918

hagyni, de ezzel meggátolta a kormánypárt, hogy az ügy ellenzéki javaslatként nyerjen megoldást.41

A Nemzeti Múzeum ügyeinek rendezését Herman Ottó több alkalommal is sürgette az országgyűlésen. 1878-tól a minisztériumot ért gyakori bírálat hatására 1881. május 13-án Trefort felhatalmazást kért az országgyűléstó'l a Magyar Nemzeti Múzeum ügyének rendezésére az 1882. évi költségvetés terhére történő' javaslat készítésére. Ez alkalommal Herman ismét szóvá tette, hogy a múzeum egyes osztályainak költségvetése aránytalanul nagy a többi osztály rovására a minisztérium szubjektív akaratától függően. Követelte a szükségletek szerinti költségvetés alapelveinek kimunkálását, a szakalkalmazottak fizetésének (pl. osztályőrök) rendezését. Szóvá- tette, hogy a füvészeti osztály nem várhat addig, míg Haynald érsek meghal, és hagyatékát átvehetik az 1868. évi nyilatkozata alapján.

Az Iparmúzeum fejlesztési koncepcióját is bírálta Herman. Elhibázottnak tartotta a múzeum ipartörténeti fejlesztésének egyoldalúságát, a modern technológia rovására. Szerinte az iparmúzeumok elsődleges feladata a technológia eredményeinek gyűjtése, feldolgozása és népszerűsítése, a gyakorlati iparfejlesztés szolgálata. Ezért, amennyiben az ipartörténet maradna a múzeum gyűjtőköre, külön technológiai múzeum felállítását javasolta.42

A polgári forradalom emlékének ápolása a kor különös kultúrpolitikai jelentőségű kérdése volt. A polgári forradalom élő lelkiismerete, Kossuth Lajos külföldön élt és a kormány mindent megtett hatásának elszigetelésére. Ugyanakkor a polgári reform- törekvések és a polgári forradalom teljes szellemi hagyatéka nem volt a kormány számára sem ignorálható. így került sor 1882-ben a Petőfi szobor felállítására Budapest központjában. Herman Ottó 1882. október 12-én az országgyűlés őszi ülésszakának megnyitása után napirend előtt javasolta a Függetlenségi Párt nevében, hogy az országgyűlés a szobor ünnepélyes avatásakor koszorút helyezzen a szobor talapzatára. Tisza Kálmán miniszterelnöknek ezek után nem volt más választása, mint Herman javaslatát megrovásban részesíteni, mert Petőfi emlékének ápolásából „pártügyet” kovácsol, és a kormánypárt nevében kell javasolni, hogy az országgyűlés egységesen helyezze el koszorúját Petőfi szobránál.43

A képzőművészet hazai állami támogatása is megoldatlan volt. Herman szerint emiatt az új művész nemzedék is Munkácsy Mihály sorsára jut: kénytelen külföldre távozni, sokan Párizsban telepszenek le. Igaz, Trefort művészeti akadémiát kíván létesíteni, de ezzel az alkotó művészek sorsa nem oldódik meg. Herman szerint az állami fegyverkezés, az állami érdekekkel összekapcsolt börze rendszere nem egyeztethető össze a kulturális fejlődés követelményeinek állami rendezésével.44

Herman szerint a miniszter ezeket az anomáliákat ügyes szervező munkával igyekszik leplezni. „Népkutató intézetet” tervez, „nemzeti épületeket” emeltet, ugyanakkor a forradalmi tanokat ki akarja irtani, mert a forradalom számára csak rossz. Herman Ottó ezzel szemben a forradalom létjogosultságának elismerését követelte, mint az emberiség fejlődéstörténetének nélkülözhetetlen eszközét. „Én a forradalom jogosultságát mindenképpen elfogadom, azt hirdetem, mert az emberiség elnyomott részének soha sincs másképpen módja, hogy a reánehezedő igazságtalan elnyomástól felszabaduljon.”45 11

11 OKN 1878. XI. 398., OKN 1878. XV. 182. 255.

42 OKN 1878. XIX. 25.

43 OKN 1881. VII. 20.

44 OKN 1881. VIII. 251.

45 OKN 1884. VIII. 364.

240