Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)
Tóth Ede: Szeged város népképviselete az országgyűlésben 1860–1918
nagyszámú értelmiségi foglalkozásút igényel. Előnyös az is, hogy Szegeden a megélhetési viszonyok olcsóak. „Igazi magyar tudományegyetem tehát csak Szegeden hozható létre, védelmezve a nyugati civilizáció által.” Bánffy utalt arra, hogy Szeged városa már 1879. november 23-án kelt kérvényében a szegedi egyetem célját hasonló módon fogalmazta meg: „Szeged a bánsági, bácskai magyar elem szülőanyja, hogy még folyton gyarmatosítunk Bánát felé, a Bácskába küldöttünk egész rajokat, Zenta, Ó-Becse, Ő-Kaniza mindannyi Szeged leány városai.” Bánffy hivatkozott 1881. október 22-re, midőn Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter, Szász Károly akadémikus, Markusovszky, Korányi, Thán Károly, Fodor, Eötvös Loránd, Hauszmann egyetemi tanárok Szegeden tanulmányozták a 3. egyetem felállításának lehetőségeit, és arról pozitív nyilatkozatot tettek. Szeged város ennek ellenére 1893-ban a miniszterelnökhöz, az országgyűléshez újabb kérvényt intézett, 1896-ban megismételte azt, hasztalan. 1907-ben a Délmagyarországi Közművelődési Egyesület nyilatkozott a szegedi egyetem szükségességéről és nyújtott be kérvényt az országgyűléshez. Amit a város felirata is alátámasztott azzal, hogy akkoriban szokatlan nagyságú összeget ajánlott fel a város az egyetem létesítéséhez önkéntes hozzájárulásként: 6 millió koronát. Bánffy utalt arra is, hogy Szegednek a 19. sz. első felében is volt igénye főiskolára, hiszen 1838-ban a piarista gimnázium mellett jogi fakultás felállítását tervezték.37 A tervek és ígéretek ellenére az egyetem ügye 1914-ig halasztódott, a háború miatt ismét kilátástalanná vált. Szegeden az egyetem kényszerhelyzeben, Magyar- ország területének felosztása után valósult meg, a tragikus eseményeket átélt kolozsvári egyetem Magyarországra áthelyezésével. Sajátos jelenség a szegedi egyetem tervének meghiúsulása a dualizmus korában. Az elsősorban a nemzetiségek elnyomása miatt elmarasztalt rendszer, voltaképpen az állítólagos „uralkodó nemzet” legszorosabban vett érdekeit szolgálni hivatott egyetem megvalósítását nem szorgalmazta. A dualista kormányzat sokkal többet tett a nem magyar nemzetiségű területek felsőoktatási intézményekkel ellátása érdekében, a nem magyar nyelvű tanintézetek érdekében is, mint a voltaképpeni magyarlakta területek főiskolái érdekében. Ennek az a magyarázata, hogy a kormány elsősorban a nemzetiségeket felkaroló magyarellenes külföldi propaganda támadásait igyekezett elhárítani. Ugyanakkor a magyarországi nemzetiségi mozgalmak ellen- súlyozására az állami beruházásokat főként a nemzetiségi területek helyzetének javítására fordította, de anélkül, hogy azzal valóban elérhette volna az országban élő nem magyar nemzetiségű lakosság körében működő polgári nacionalista és szeparatista értelmiségi politikai csoportosulások agitációjának enyhülését. Ugyanakkor a kormány nem vállalhatta a szegedi egyetem létesítésének magyar nacionalista programját sem, amellyel a szegedi egyetem célját, szinte kezdettől fogva, nem csupán az alföldi magyar lakosság értelmiségi igényének kielégítésében látták, hanem a magyar szellemiség nemzetiségekre gyakorolt várható hatásában is. Voltaképpen a soknyelvű ország egyetemeinek a különböző nemzetiségi csoportok értelmisége képzésében döntő szerepe volt. A budapesti egyetemeken és főiskolákon tanultak és nyertek kiképzést a magyarországi nemzetiségi lakosság értelmiségi rétegei is. Az egyetem ebben az értelemben kétségtelenül szolgálta a népek és nemzetiségek közötti érintkezés és kölcsönös együttműködés lehetőségét és pozitívumait is. A kormány számára azonban ez az együttműködés csak a dualista magyar államot erősítő tendenciaként volt elfogadható. Megvalósítását azonban ilyen értelemben is akadályozta 37 OKN 1906. V. 282. 286. 238
